Kertész Ákos lehordott bennünket a sárga földig, kijelentvén: genetikusan alattvaló nép vagyunk. Ez a megállapítás nem csak vérlázítóan sértő, de olyan messze áll a valóságtól, mint a makói hagyma az izraeli sekeltől. Ráadásul ennek éppen az ellenkezője igaz. Egy alattvaló meghunyászkodik, alázatos és engedelmes, akinek helyzetével könnyű visszaélni. A magyar viszont akaratos, büszke nép, kellőképpen önfejű, amellett elég furfangos ahhoz, hogy az isten se tudja becsapni.
Ennek bizonyítására a legszebb példa, a Sopron Bank Pesten és Budán szervezett jótékonysági akciója, amelynek keretében italautomatákat helyeztek ki két fővárosi fiókjuk elé. Ezeknél 50 forintért lehetett venni egy félliteres ásványvizet. Ugyanakkor az ásványvizzel teli palackokat ingyen is el lehetett vinni. Az akció végeztével kiderült, a vevőknek alig 36 százaléka fizetett, a többi anyagi térítés nélkül oltotta szomját.
De miért?
El tudok képzelni néhány magyarázatot, helyesebben szólva többé-kevésbé elfogadható kifogást.
1/ Ilyen hülyeséggel szeretnének megetetni! Méghogy a befolyt pénzből egy beteg gyereknek akarnak játszóteret építeni! Egy beteg gyerek ne játsszon. Gyógyuljon meg, s majd ha felépült, az anyja leviheti a homokozóba vagy hintázni.
2/ Ismerem ezeket a jótékonysági szélhámosságokat. Beszedik a pénzt, aztán kiszúrják a beteg gyerek szemét egy tábla csokoládéval, a többit elosztják maguk között. Tőlem bizony egy fillért se kapnak!
3/ Vízért fizetni ebben az országban? Ki hallott már ilyet? Folyton azt hangoztatják, ha semmi másban, de a vízkészletünk alapján gazdasági nagyhatalom vagyunk. Kiapadhatatlan forrásaink vannak. És akkor van pofájuk tőlem kérni ötven forintot!
4/ Engem bizony nem húznak be a csőbe. Emögött van valami csalafintaság. Pont egy bank szervez ilyesmit! Méghozzá soproni! Nem ők vezették be Kisalföldön a kékfrankos fizetőeszközt? Naná, most így akarnak belerángatni egy kékfrankos hitelfelvételbe. Na, de nem engem! Azt hiszik, most jöttem a hathuszassal?
5/ Nagyszerű kezdeményezés! Népszerűsítik a magyar ásványvizet. Arra bizony rá is fér. Na de még pénzt is kérni érte? Egyenesen pofátlanság.
6/ Na tessék! Most már itt tartunk. Ezért fogyatkozik ez a nép. Szomjan döglik a kánikulában vagy ha élni akar, akkor fizessen. Hát még mit nem?
7/ Inkább sört adnának ennyi pénzért! Azt még ki is fizetném. De vízért egy petákot sem!
8/ Ötven forint? Egye fene. Csak azt nem értem, miért felejtették el kitenni a figyelmeztető táblát: egyet fizet, hármat vihet.
A budai bankfiók előtt láttam egy rossz kinézetű embert téblábolni. Lesírt róla, hogy hajléktalan. Szemeit vágyakozva meresztette az italautomatára. Figyeltem, mit fog csinálni.
Nem fogják elhinni.
Megállított egy arra járót: uram, ne haragudjon, hogy zaklatom, de nagyon szomjas vagyok. Nem tudna kisegíteni ötven forinttal?
És mindezt, igaz kicsit szégyenkező, de színtiszta magyarsággal mondta. Nem hiszem, hogy hazánkba látogató turista lett volna. Azok nem kéregetnek. És hajléktalanok miért jönnének pont hozzánk?
