Őszintén szólva, fogalmam sincs kihez, mihez ragaszkodnak manapság a labdarúgás szerelmesei. Hiszen még az sem ritkaság, hogy az új bajnokság kezdetén a régi név alatt, a régi mezben egy teljesen más csapat fut ki a pályára, melyeknek játékosait a lelkes szurkolók legfeljebb az átigazolási hírekből ismerik. Mondogatják ugyan, hogy ez a csapat már nem az a csapat, de azért hűségesen kitartanak szeretett klubjuk mellett. Tény, a patinás - és bizony szebb napokat látott - Ferencvárosban sem mindig kilencedik kerületi fiatalok rúgták a labdát, de a vidékről vagy Budapest más kerületeiből származó és a Fradiba igazolt játékosok büszkén viselték a zöld-fehér mezt, miáltal kötődésük a Franzstadthoz és annak drukkereihez mind szorosabbá vált. Ugyanez vonatkozott persze az Újpestre, a Kispest-Honvédra többek között, mint ahogy feltehetőleg hasonló volt a helyzet Manchesterben, Münchenben vagy - mondjuk - Udinese-ben. Egy-egy csapat összeállt, a keret tagjai évekig futballoztak együtt, a szurkolóknak nem kellett félévente megtanulni az új játékosok neveit, kívülről fújták a csapatösszeállítást.
Bányai Tamás jegyzetei
2011.08.03. 08:44
Zaciba csapott csapatok
Mára megváltozott a világ, a futballistákat adják-veszik, mint annak idején a Római Birodalomban a gladiátor rabszolgákat. Természetesen ma már más feltételek mellett és összehasonlíthatatlanul magasabb áron. Olyan összegekért, melyeket az egyszerű földi halandó még felfogni is alig képes.
Ezidáig szentül meg voltam győződve róla, hogy az igazán nagy csapatok tetszetős, szemkápráztató játékukkal, százezrekre rúgó és mára már szinte az egész világra kiterjedő szurkolótáboruk, általuk pedig a több tízezres nézőszámot garantáló stadionlátogatók, valamint a televíziós közvetítések jogeladásainak díjaiból könnyen tudják fedezni a játékosok vásárlására fordított tetemes összegeket.
Mondhatnám, megdöbbentett, hogy ez nem egészen úgy van, ahogy én azt elképzeltem. Mint kiderült, egy-egy futballista be vagy megszerzése legtöbbször hitelből történik. Legalábbis erre utal az a hír, amit most olvastam. A Real Madridhoz igazolt Ronaldo és Kaká 136 millió eurós vételárát egy spanyol bank kölcsönözte a királyi gárdának. Talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy a tranzakció fedezetéül az említett két futballista szolgál. Az időközben bajba jutott spanyol banknak - miként az a pénzügyi világban bevett szokás - a Közép-Európai Bank sietett segítségére, s ilyenformán - tetszik, nem tetszik - immáron ez a pénzintézet mondhatja magát Kaká és Ronaldó tulajdonosának. Ha netán a Real Madrid is fizetésképtelenné válna, a két futballsztár a bank színeiben folytathatná pályafutását.
Ha ez így folytatódik tovább, márpedig miért ne folytatódnék, egyszer talán még azt is megérjük, hogy egynémely bajnoki tabella így fog festeni: 1. Erste Bank 28, 2. Raifeissen Bank 26, 3. OTP Bank 24 ponttal.
Ezt egyáltalán nem tartom lehetetlennek, elég csak arra gondolni, hogy a korábbi Borsodi és Soproni Liga helyett az NB-1 ma már OTP Bank Liga néven ismeretes. Talán csak azért, mert a magyar futball klubok meglehetősen szegények, s így minden játékosukat elzálogosították a legnagyobb magyar banknál.
Ugyanakkor azt sem kizárt, hogy jövőre az OTP Bank szerepét a Bizományi Áruház Vállalat veszi át BÁV Liga néven. A magyar futball bávatag színvonalát figyelembe véve, ez illenék rá a legjobban.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarheel.blog.hu/api/trackback/id/tr883122120
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.