Kedves barátomat többször is biztattam a modern technológia használatára, ám minden esetben következetesen visszautasított. Öreg vagyok én már az ilyesmihez, mondogatta folyton, talán egy kicsit béna is, ezért aztán nem kedvelem ezeket az újmódi kütyüket. Nem szeretek bajlódni velük. Digitális fényképezőgépemmel is olyan fotókat készítek, hogy ember legyen a talpán, aki megmondja, mi lett levéve. Az én képeimhez képest az absztrakt művészet a valóság élethű másolata. Még a hagyományos fotómasinámba se tettem mindig filmet, néha mégis úgy kattogtam vele, akár egy túlbuzgó japán turista. A mobilomon is folyton félretárcsázok, vagy rossz gombra helyezem a bütyköm. Csoda, hogy a számítógép billentyűzetén nem tévesztem el a betűket. Persze még ez is megeshet.
Bányai Tamás jegyzetei
2011.02.14. 14:00
Digitális bűnbocsánat
Tegnap aztán lelkendezve állított be hozzám. Megjött a kedvem, harsogta felbuzdulva, s most már azon leszek, mielőbb birtokomba kerüljön egy iPad.
Nem értettem, mi szállta meg hirtelen, de kérés nélkül is előállt a magyarázattal. Hát figyelj, lelkendezett, megtudtam, hogy ezen a frász tudja milyen elektronikus, digitális vagy mifene készüléken bármikor meggyónhatom bűneimet. Alig két dollárért. Az meg semmi az én vétkeimhez képest.
Válaszra sem várva folytatta: tudom, nagyon is jól tudom, hogy nem kellett volna ennyi ideig halogatni a dolgot, hiszen nem egyszer furdalt már a lelkiismeret, de nem volt szívem feltartani egyetlen gyóntató atyát sem. Nem hiszem, hogy akadna olyan türelmes pap, aki egyvégtében képes lenne az én bűnlajstromom végighallgatására. Részletekben, apránként bevallani ezt-azt még talán, de erre meg én nem vállalkozom. Összezavarna. Esetleg olyasmit is bevallanék, ami nem is az én lelkemet nyomja. És miért pont én szerezzek mások számára feloldozást?
Ezentúl – ecsetelte a rózsás jövőt -, ha meglesz az iPad-em, már nem szembesülök ilyen problémával. Csendes magányomban addig pötyöghetek rajta, míg végére nem érek a teljes bűnjegyzéknek. Dolgomat még az is megkönnyíti, hogy nem kell mindent részletesen, aprólékosan beismerni, elég az iPad által felsorolt bűnökre igennel vagy nemmel válaszolni.
És egész egyszerűen működik, magyarázta. Felhozok két példát a számtalan kérdésből.
Olyat hogy, akartam-e már másoknak rosszat? Világos, nem? Szükségtelen ecsetelni a szitkokat, átkokat meg hogy kit mikor és hova kívántam, elég beírni: nem. Vagy igen. Persze hazudik az, aki ez utóbbit jelöli be. Aztán: használtam-e valaha is fogamzásgátlót? Nem tudom, hogy ez valóban bűn e vagy sem, mindenesetre tagadó a válaszom. Még C-filmet is csak moziban láttam.
Távozása után csak hümmögtem magamban. Akárkinek az ötlete is volt ez az e-gyónás vagy minek nevezzem, szerintem zseniális. Nekem is megtetszett. Én ugyan nem rohanok az üzletbe megvenni egy iPad-et, de az megfordult a fejemben, hogy létrehozok egy internetes portált www.meaculpa.hu domain névvel, ahova majd bárki megírhatja vétkeit.
Igaz, feloldozást nem adhatok, viszont a portál használatát ingyenesre tervezem. Nehogy én is gyónni kényszerüljek, amiért mások pénzén akarok meggazdagodni.
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarheel.blog.hu/api/trackback/id/tr282660486
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kisslaki lászló 2011.02.20. 11:39:18
Én azért árulnék búcsú(fél)cédulákat is akciós áron. Diákoknak, katonáknak - na meg íróknak félpénzért.