A közelmúltban meghalt egy amerikai tábornok, aki hadászati berkekben arról volt nevezetes, hogy már 1967-ben az amerikaiak részéről reménytelen kalandnak nevezte a vietnami háborút. Beigazolódott meggyőződése szerint, abból semmi jó nem származhatott. Ennek ellenére tovább szolgált Vietnamban, sőt az amerikaiak számára kudarcba fulladt háború utolsó időszakában a csendes óceáni fegyveres erők, így az Indokínában viaskodó csapatok főparancsnoka lett. Tyúkeszemmel úgy vélem, ha annyira kilátástalannak ítélte azt a háborút, akkor miért nem hallgatott józan eszére, miért vált annak tevékeny részesévé? Hiszen le is mondhatott volna, bizonyára talált volna magának egy békés, többé-kevésbé jól jövedelmező polgári elfoglaltságot a civil életben is. Nehéz megérteni, hogy miért nem cselekedett így. Valószínűleg alaposan belénevelték a katonásdit, noha ő még csak nem is a híres west pointi akadémián végzett. Az engedelmességet mindenesetre jól megtanulta. Az igazi katona már csak ilyen. A parancs az parancs, amit akkor is végre kell hajtani, ha nem értünk egyet vele.
Bányai Tamás jegyzetei
2010.02.24. 22:19
Tábornokok végórája
Akad persze kibúvó is, amikor az egyet nem értés parancsmegtagadás nélkül is kifejezésre juttatható. Frederick C. Weyand generális halálának hírével szinte egyidőben olvastam, hogy őrizetbe vették a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tábornoki rangot viselő rektorát. Parancsra, katonai becsületre, feljebbvalókra való tekintet nélkül ő bizony ment a saját feje után. És most befolyással való üzérkedéssel vádolják.
Ez nyilván egy alantas rágalom, valakinek nem tetszik, ha egy tábornok önálló gondolkodásra, önálló cselekedetre is képes. Nem úgy, mint az a másik, amerikai főtiszt. Hiába, militarista körökben nem nézik jó szemmel a renitenskedőket. Főleg nem egy katonai akadémia rektorának esetében, aki helyzeténél fogva még a növendékeit is képes önállóságra nevelni.
Márpedig, ha ez valóban így van, akkor az egyszerű halandó joggal aggódhat amiatt, miféle tisztek kerülnek majd ki a Nemzetvédelmi Egyetemről. Ha egyszer netán (ne adj isten!) háborúba keveredik a magyar honvédség, akkor ezek a félrenevelt tisztek fittyet hánynak minden parancsra, felsőbb utasításra, mennek saját fejük után, még arra is képesek lesznek, hogy egy nekik kedves őrző-védő Kft-re bízzák szép hazánk védelmét.
Persze, ha jobban belegondolok a dologba, ez talán nem is lenne olyan borzalmasan nagy baj. Egy tisztességes őrző-védő Kft. alkalmasabb lehet a haza védelmére, mint egy korrupt tábornok, aki jó pénzért még az ördöggel is képes lepaktálni. Mi több, még az ellenséggel is.
Ami a rektor jövőjét illeti, nincs okom aggodalomra. Minden bizonnyal megmarad katonának, legfeljebb más beosztásba kerül. Feltehetőleg géhás lesz belőle. A GH jelen esetben nem Gazdasági Hivatalt, hanem gerinctelen hivatalnokot takar.
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarheel.blog.hu/api/trackback/id/tr331788098
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
(jud) 2010.02.25. 11:27:01
Hogy stílusos legyek: Csak tisztelegni tudok! :)