Hamarosan kezdődnek a választások. Lelkes önkéntesek máris cédulákért kopogtatnak, még ott is ahol működik a csengő. Azt azonban nem használják. Magyarországon túl sok még az idős ember, aki jól emlékszik a csengőfrászra. Memória frissítésre nincs szükség, a választások egyébként sem a múltról, hanem a jövőről szólnak, marad tehát a kopogtatás.
Ugyanakkor, még a választás lázában sem szabad megfeledkeznünk hírünkről a világban. A számunkra kedvező országimázsnak ott kell lebegni mindeki szeme előtt, ennek folyamatos szépítése mindnyájunk közös érdeke. Ezért is tartom szomorúnak, hogy egy tavalyi jeles eseményről mindössze egy rövid hír tudósított. Holott olyasmiről van benne szó, ami megdobogtathatja a több mint tízmillió magyar szívét. Bekerülünk a Guiness-rekordok könyvébe, s amikor az új kiadás megjelenik, a fél világ tudni fogja majd, hol van Kaposvár. Zárójelben talán odaírják majd: Magyarország, Hungary, Ungarn stb.
Ha valaki nem tudná, a szóbanforgó jelentős és az ország imázsát jó irányban befolyásoló esemény tavaly zajlott le Kaposváron. Ahol is a Rákóczi Stadionban 792-en dekáztak együtt legalább tizenkét másodpercig, s ezzel jócskán túlszárnyalták a korábbi 627-es rekordot. (Itt közbevetem a labdajátékokat kevésbé ismerők számára, hogy ez a fajta dekázás futballabdával történik s nem tévesztendő össze az élelmiszerüzletek mérlegein folytatott dekázással). Ha arra gondolok, hogy a Wright fivérek első repülőgépe is mindössze néhány másodpercig tartózkodott a levegőben, akkor azt is el tudom képzelni, milyen távlatok nyílnak meg hazánk előtt. Ha már most világelsők lettünk tömeges dekázásban.
Kedvező széllel érdemes vitorlázni. Éppen ezért – anélkül, hogy a választásokról el akarnám terelni a figyelmet – felszólítanám honfitársaimat: melegében csépeljük a vasat. Azt a 627-es dekázási csúcsteljesítményt már átadtuk a múltnak, de a világ szemében még ismertebbek lehetnénk, ha sikerülne frissiben megdönteni azt a rekordot is, amit nemrég állítottak fel Sydney-ben. Ott ugyanis egy Spencer Tunick nevű fényképész felszólítására ötezer ember hajította el tunickáját és sorakozott fel anyaszült meztelenül az Operaház előtt. Egy nagyméretű és érdeklődésre számottartó csoportkép elkészítése végett. A sydneyi Operaház látványos épülete világszerte ismert, gyanítom, jóval többen felismerik, mint a pesti Országházat.
Hát ezen kellene változtatni. Kétlem, hogy Magyarországon ne akadna legalább hét vagy nyolcezer ember, aki hajlandó lenne pucérra vetkőzni a Kossuth téren. Jeles fotóriportereink is vannak, akik lencsevégre kaphatnák a meztelen magyar valóságot. Parlamenttel a háttérben.
Ráadásul mi még olyasmit is megtehetnénk, ami az aussziknak eszébe sem jutott. A sebtében levetett ruhákat fel lehetne ajánlani egy használtruha nagykereskedésnek eladásra. Az így befolyt összeget egy sikkasztásban és pénzmosásban jártas testület szétoszthatná a rászorulók között. Ebből aztán láthatná a világ, milyen nagyvonalú, adakozó nép vagyunk mi, magyarok.
Ja, és a Országház lenyűgöző látképe is jobban elterjedne a világon. Ami annak falain belül történik, az úgyis csak bennünket érint.
