Sok minden akad ezen a világon, ami – talán mégsem elegendő – élettapasztalatom ellenére is megdöbbent időnként. Azon viszont egyáltalán nem ütköztem meg, hogy egy amerikai házaspár Facebooknak keresztelte újszülött kislányát. Régen elmúltak azok az idők, amikor csak Éva és Ádám nevekkel ruházták fel a gyerekeket. Hiszen minden szülő szeretné, ha csemetéje a nevében is különbözne másoktól. Szabó Gizella vagy Kovács József százával akad, és nem csupán Magyarországon. Bányay Zipporahból (létezik, nem én találtam ki!) viszont feltehetően alig néhány.
Ahhoz talán nem kell különösebb magyarázat, hogy szülők miért adnak szokványneveket utódaiknak. István volt a papa, Jutka a mama, ne komplikáljuk, legyen a gyereknek is ez a neve. Kapja meg esetleg hálából a nagybácsi vagy a nagynéni keresztnevét. Tisztelet jele, ha valami híres ember a névadó, ámbár ebben rejtőzhet némi kockázat is. Nem tudom, akadt-e olyan házaspár az ötvenes évek elején, aki netán Sztálinnnak keresztelte fiát a névadó ünnepségen, ám ha igen, akkor azt később ugyancsak megbánhatták. Még akkor is, ha esetleg Mészáros volt a papa családneve.
Persze egyszerűbb esetekben sem árt jobban odafigyelni. A legvadabb magyarországi kommunizmus idején volt egy pártember, akit Végh Bélának hívtak. Hiszem, csak azért nem változtatott ezen, mert abban az időben senki sem mert nyíltan röhögni rajta. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy állítólag minden embernek a saját neve hangzik a legszebben, azt olvassa legszívesebben, ha írásban találkozik vele. Eszerint – gondolom – Végh Béla az aranyér operációkról olvashatott a leggyakrabban. Én csak akkor tartom saját nevemet rám nézve hízelgőnek, ha az egy nekem kiírt, s lehetőleg nagyösszegű csekken szerepel.
Természetesen akadnak különös és meghökkentő, ugyanakkor könnyen megmagyarázható keresztnevek is. Egy néger házaspár például, hálából a komplikációk nélkül levezetett szülésért, a magyar nőgyógyászról nevezte el kisfiát. S mivel ez Amerikában történt, ahol ugyebár fordítva szerepel a kereszt és a vezetéknév, Takács Patterson lett belőle Péter Patterson helyett. Semmi gond, Takinak még így is lehet becézni a gyereket. Arra már én sem tudnék magyarázatot találni, hogy névrokonom szülei milyen megfontolásból látták el lányukat (vagy fiukat?) Zipporah keresztnévvel.. Talán a zippzárral bajlódhattak éppen.
Persze az is lehet, hogy ez csak nekem hangzik furcsán. Amerikaiaknak nyilván nem. Hiszen Palotás Csing hallatán is felkapja fejét egy magyar, nem gondolván arra, hogy a mama hazánkba települt kínai. Egyébként ugyancsak elcsodálkozhatna bárki, ha megtudná mi a magyar jelentése egynémely kínai névnek. Náluk ez nem szokatlan, nekünk meg semmit sem jelent.
Na, de a Facebook!
Ez már ismerős az egész világon, sőt márkanév. Azon sem csodálkoznék, ha a közösségi portál beperelné a szülőket névbitorlásért. Ez esetben javasolnám nekik, hogy csak a kislány becenevét használják. Mondjuk úgy, hogy Fészike drága. A nagymama szájából ez nem is hangzana olyan rosszul.
