Nyugtalanul alszom mostanában a kánikulának köszönhetően. Éjszakánként felriadok, elönt a veríték, s amikor végre elaludnék, rémálmok gyötörnek. Tegnap éjjel is, például:
Egyedül dolgozom egy hatalmas üzemben, számítógép vezérelte eszterga-, maró-, fúró-, véső-, vágó-, szelő-, daraboló, fröccsöntő- és csomagológépen. Magyarán termelek. Egyedül én az egész gyárban. A többiekre nem hárul termelőmunka. Az égvilágon mindent készítek nagy mennyiségben, amire a nagykeresetű vásárlóknak szüksége lehet. A masinával nincs különösebb bajom, egyetlen dolgot kifogásolok csak: fröccsöntés közben önző módon, még véletlenül sem gondol rám, az istennek se öntene egy hűsítő fröccsöt a poharamba.
Az üzemben, valamint azon kívül is emberek sokasága vesz körül, a társaság tehát nem hiányzik, és mégis... Van bennem valami megmagyarázhatatlan és leküzdhetetlen feszültség.
Villamossal járok dolgozni, autóm már egy éve nincs. Ez azért van, mert minden reggel elkéstem, a sok késés miatt már az állásom forgott kockán. Nem a forgalom volt nagy, csak az ellenőrök akadályoztak úton-útfélen Az egyik sarkon megszondáztattak, ittam-e pálinkát a reggeli kávé mellé; a másik sarkon a jogosítványomat kérték, érvényes-e még, s hogy tényleg az én fényképemet látják rajta. Két sarok között az autó lámpáit vizsgálták, előírásnak megfelelően égnek-e, később a gumik recéinek mélységét mérték, nehogy esős időben megcsússzon a kocsi. A gyár előtt még parkolócédulát is követeltek.
Átváltottam a jó öreg villamosra. Az első napokban - nem hagyva időt ilyesmire - ugyanúgy elkéstem, mint addig. Már a megállóban körbevettek, töviről-hegyire átböngészték a bérletemet, a tujára csak akkor szálhattam fel, amikor mindent rendben találtak. A villamoson két ember ismét elvette tőlem a bérletet, miközben arról faggatak, hol vettem és mikor. Emiatt egy megállóval tovább kellett utaznom, s futhattam lóhalálában a gyárkapuig, ahol a portás is megszondáztatott, mert részegen ugyebár nem lehet munkába állni. Ezt követően leltárba vette táskám tartalmát, ugyanis egyáltalán nem mindegy, mit viszek magammal a gyár területére.
A géphez óránként jöttek a felülvizsgálók, s mivel a masina tökéletesen működött, többnyire engem figyeltek, készen arra, hogy legorombítsanak, ha nem megfelelő mozdulatokkal végzem a munkámat.
Délután a portás, ezúttal már két segédje közreműködésével ismét átvizsgálta mindenemet, s még saját szemének sem akarta elhinni, hogy egyetlen csavart sem akarok kicsempészni, sőt, még az üzemi konyháról sem loptam el semmit. Kísértetiesen hasonló tortúrán mentem keresztül a közértben is, ahol a biztonsági őrök ki- és befelé egyaránt átkutatták a táskámat. Kifelé menet, az ajtóban még a zsebeimet is ki kellett forgatnom, ráadásul a félreértések elkerülése végett fél órig át egyeztették a számlát a vásárolt árukon feltüntetett árcédulával.
A táskámat a bevásárlóközpont bejáratánál is elvették a biztonsági őrök, valami gombát vagy bombát kerestek benne, tudomásomra hozva, hogy mindkettő veszélyes, mert az egyik mérgező lehet, a másik meg könnyen felrobbanhat. Bosszúságom láttán megvigasztaltak: egyébként nem úgy nézek ki, mint aki ilyen kockázatos dolgokat hord magával, de soha nem lehet tudni. Az első tükörben megnéztem magam, de képtelen voltam megállapítani mennyire van vagy nincs terrorista formám. Az igazság, hogy nem tudom, miként is kéne kinézni egy terroristának.
A cipőbolt ajtajában - kétségtelenül óvatos és tapintatos módon - lehúzták lábamról kopott cipőimet, nehogy valaki rám foghassa, lopott cipőben akarok majd távozni. Nem is tudtam, hogy ebben a boltban használt lábbeliket is árulnak. Kifelé menet a táskámba is belenéztek, s megelégedéssel nyugtázták, hogy a tíz deka parizer nem téveszthető össze egy nyári szandállal.
A házunk előtt négyen állták el utamat lakcímet igazoló hatósági igazolványomat kérve. Hosszasan böngészték a kártyát és a kapu fölötti házszámot, közben jött még három ember, ezek - sűrű bocsánatkérések közepette - az ellenőröket ellenőrizték, merő elővigyázatosságból, hiszen manapság nagyon sok az álrendőr, az áltűzoltó, az álgázszámlás és az álellenőr. Ráadásul még állakók is vannak, akik nem ott laknak, ahol mondják.
A nyári hőséget enyhítendő, odahaza beültem egy kád hideg vízbe, de itt sem volt nyugalmam, mert hamarosan újabb revizorok ugrasztottak ki a kádból. Ők a víz hőmérsékletét, ásványi só, klór és vízkőtartalmát akarták tüzetes vizsgálat tárgyává tenni.
Reggel verejtékezve, fáradtan ébredtem, s első dolgom volt elmenni a körzeti orvoshoz. Sajnos, túl sokat kellett várakoznom, mert egy adóellenőr a paraszolvenciáról faggatta a doktort, mialatt egy másik pasas a rendelő tisztaságát vizsgálta felül.
Odakint várakozva, feltettem magamnak a kérdést: vajon én megbízhatok-e magamban? Egyelőre még nem tudom a választ.
