Soha nem jártam még Bulgáriában, s megvallom őszintén – noha semmi bajom a bolgárokkal, ismereteim szerint országuk is elég vonzó – eleddig nem is nagyon kívánkoztam oda. Most viszont egyszerre minden megváltozott. A változás oka az alábbi rövid hírben keresendő:
„Egy bolgár felmérés szerint a felnőtt lakosság tizenegy százaléka állítja, hogy személyes kapcsolatban állt földönkívüliekkel. A megkérdezettek öt százaléka még mindig tartja a kapcsolatot.”
Ettől fogva leghőbb vágyam felkeresni valamelyik bolgár kisvárost. Szófia vagy a fekete-tengeri Aranypart nem érdekel. Nem városnézésre vagy üdülésre mennék a balkáni országba. Kisvárosi, lehetőleg 35 és 50 év közötti, középfokú végzettséggel rendelkező emberekkel szeretnék találkozni. E réteg elég jelentős százaléka állítja magáról, hogy kapcsolatban áll földönkívüli lényekkel.
Ez az, ami engen különösképpen érdekel. Legnagyobb bánatomra eddig még nem találkoztam földönkívüliekkel, s mi tagadás, borzasztóan kíváncsi lennék rájuk. Szeánsszal már próbálkoztam, de ott is csak Sári néni unokahúga jelent meg az invitálásra, s noha ő ugyan egy padlásgerenda meg egy méteres kötél segítségével elhagyta e földi létet, mégsem tekinthető földöntúli, legfeljebb túlvilági lénynek. Szeánszra hiába is hívtak azóta, soha többet nem mentem.
A földönkívüli lényekkel való találkozásra ellenben elementáris késztetést érzek. Próbálkoztam a Facebookon is, össze is szedtem egy csomó ismerőst meg ismeretlent, de percek alatt kiderült mindegyikről, hogy idevalósi az általam is lakott sárgolyóra.
Én olyannal szeretnék összejönni, aki hetvenhetedhét határon túlról, egy másik Naprendszerből érkezett hozzánk. Olyannal, akinek alul van a feje, felül a lába, elől a hasa és hátul a melle, kezét használja lába helyett és fordítva. Az is lehet, hogy két feje van és négy szeme. Több szem többet lát. Engem ennek dacára még nem szemeltek ki maguknak.
Ám, ha eljutok Bulgáriába – remélhetőleg még az idén – talán sikerül a bizalmába férkőznöm egy olyan bolgár kisvárosi lakosnak, akinek a földönkívüliek puszipajtásai. Ha egy ilyennel megbarátkozhatnék, esetleg engem is összehozhatna egy olyan távoli idegennel, akiről én mindenféle marhaságot elképzelek. Még azt is, hogy olyan fejlett civilizációból érkezik a tüzes szekéren, ahol az embereket – bocsánat, extraterresztiál lényeket – már minden elképzelhető földön túli jóval elárasztottak, s ezért unalmukban már csak egyetlen óhajuk van: bolgár parasztokkal vetésforgóról beszélgetni a Rodope hegység lankáin.
A sárgolyónkat oly messziről felkereső idegenektől elsősorban azt szeretném megkérdezni, miért pont Bulgáriára esett a választásuk? Mennyivel különbek a bolgárok minálunk? Miért nem Magyarországra jönnek? Ha ismerkedni akarnak földi életünkkel, hazánkban találják meg a legideálisabb helyet. A tévében nézhetik a Való Világot, a Hortobágyon pedig a délibábot. Azt már szóba se hozom, hogy nálunk vannak a legszebb nők a világon. Úgy értem, ezen a földtekén.
Persze lehet, hogy őket hidegen hagyják a szép nők. Ezt is szeretném megtudni tőlük, ugyan miért?
