Egy tucatnyi amerikai hadleány pert indított a Pentagon ellen. Keresetükben arra hivatkozva, hogy szerelemre szomjazó hím bajtársaik megerőszakolták őket, s hiába emeltek panaszt emiatt, előljáróik a fülük botját sem mozdították. Egy esetben – ez a megszállt Irakban történt – két macsó katona nem csak megerőszakolta nőnemű bajtársukat, de még videófelvételt is készítettek a lezajlott eseményről fegyvertársaik szórakoztatására. A sértett előljárója azzal utasította el a panasz jogosságát, hogy a hölgy egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki egy nemi erőszak szenvedő alanya. Egyébként is – vélekedett saját hatáskörében a felettes tiszt – a sértett nem védekezett eléggé.
Ami természetesen felháborító egy katona részéről, még akkor is, ha az illető a gyengébb nemhez tartozik. Egy katonának elsőrendű kötelessége a hazát és önmagát védeni. S mivel eléggé vitatható, hogy az amerikai hadsereg Irakban a hazát védi, így még inkább elvárható tagjaitól, hogy legalább önmaguk védelmére képesek legyenek. Még a nők is, ha már katonának álltak.
A pert kezdeményező sértettek célja – állítólag – a koedukált fegyveres erőknél tapasztalható viselkedési kultúra gyökeres megváltoztatása. Személy szerint egyetértek velük, igazat adok nekik, s nagyon remélem, sikerrel járnak. Ismerve ugyanakkor az amerikai pereskedési szokásokat, félő, hogy esetleg anyagi kártérítést is követelnek majd, ami természetesen egész más fényt vetne az egész ügyre.
A fent említett változás ugyancsak időszerű és esedékes. Elég arra gondolni, hogy az észak-karolinai Charlotte-ban nemrég tartóztattak le egy sorozó tisztet, aki a nála katonai szolgálatra jelentkező hölgyet bizonyíthatóan – s hogy úgy mondjam – szexuálisan inzultálta.
Lehet, így akarta éreztetni a jelentkezővel, hogy a mai hadseregeknek nem markotányosnőkre van szükségük, mint akár a napóleoni időkben, hanem a hadviseléssel járó nehézségeket is vállaló, valamint tűrni képes személyekre. Márpedig előfordulhat, hogy vitézkedő amazonok is fogságba esnek, ahol is a galád ellenség nemi erőszakot fog elkövetni rajtuk. Jobb, ha ehhez a kezdet kezdetén hozzászoknak.
Persze az sem kizárt, hogy az illető tiszt egyszerűen megirigyelte Líbia dicsőséges, ám helyzetében erősen ingadozó vezérét, Moammer el-Kadhafit, akiről köztudott, hogy szűzlányokból verbuválta testőrségét. Ezt a testőrséget Kadhafi szűz „angyalai”-ként jellemzik. Így, idézőjelben az angyal szót. Fent említett sorozó barátunk valószínűleg elnézte, s úgy vélekedett, a szűznek kellene idézőjelbe kerülni. Márpedig, ha így van, akkor azt le is kell ellenőriznie. Ez esetben a tapasztalatszerzésnek ő látja kárát.
Megérdemli.
Mert igaz, hogy az amerikai hadsereget nem lehet összetéveszteni az üdvhadsereggel, ám attól még az sem mentesül bizonyos erkölcsi normák alól. Tagadhatatlan persze, hogy az Irakban és Afganisztánban harcoló nők (is) önkéntesek. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindenre önként kell vállalkozniok.
