Tarheel

És mindezért nem kell kukák mélyébe hajlongani, ételmaradékok között kotorászni. A feltornyosuló lomhalmazban nincs félbe harapott zsíroskenyér, penészes felvágott, büdös halkonzerv. Van viszont hűtőgép. Üres, hiszen régesrég felmondta a szolgálatot, az utcára került, akár az ember, aki ugyan nem mondta fel a szolgálatot, mégis úgyanúgy az utcán találta magát, s oda került a frigo mellé.

 

Van itt minden, mi szemünket ingerelheti. Fél szekrény, halódó játékbaba, nyergétől és láncától megfosztott bicaj, törött horgászbot horog nélkül, számítani már képtelen számítógép, rojtos-koszos szőnyeg, képkeret festmény és festmény képkeret nélkül. Rég olvasott könyvek és rég kihűlt rezsók, elnyűtt tornacipők, törött sílécek és ki tudja milyen titkokat magukban rejtő dobozok. Ezekben éppúgy lehet hamis és igazgyöngy, mint könnyáztatott szerelmes levél vagy soha be nem fizetett számla. Talán még egy nyertes lottószelvény is.

 

Lomtalanitás a kerületben, felszínre került kincsesbánya. Ezt őrizni kell, mert jöhetnek sasszemű bámészkodók, akik az ócskaságok halmazában is csalhatatlanul észreveszik az értékeket. Vegyék észre, ez nem baj, csak ne nyúljanak hozzá. Mert, kérem szépen, itt már minden áru foglalt. Tetszett volna ide állni még időben, tegnap este, átvirrasztani az éjszakát egy kemény dohányzóasztalon, fél üveg bor mellett, akkor most lehetne igényt formálni. De így, hogy maga, jó uram, kedves nagysád, pihe-puha ágyikóban vészelte át a forró nyári éccakát, ne akarjon ingyen magához ragadni szépséges holmikat. Tetszik az a ládikó? Patinás kézi fafaragás, antik, tízezer forint. Hogy a kutyának se kell, hiszen eddigi birtokosa sem tartott rá igényt? Az az ő dolga, mindenki attól válik meg, amitől akar, ám ha maga mégis szemet vetett rá, akkor csak tessék leperkálni azt a pár darab ezrest. Kizárólag magának őriztem, nem kívánhatja ingyen. Pénzért nem kell? Akkor tessék keresgálni egy másik kupacban. De figyelmeztetem, a többi kupacot is őrzik. Tudja, sok a tolvaj. Az emberek mindent elvinnének, aminek nincs gazdája. Ezért kell vigyázni, nehogy bárminek is lába keljen.

 

Mi az, hogy semmi sem a maguké? Meg, hogy milyen jogon formálunk igényt bármire is? Ha jobban hangzik, akkor elmondom magának, mi egy őrző-védő kft vagyunk, ráadásul még fuvarozó vállalat is. Nézze csak! Már jön is a furgon, amire mindent felpakolunk. Na jó, nem mindent. Hagyunk valamit a köztisztaságiaknak is. Ne mondhassák rájuk, hogy nem dolgoznak meg a fizetésükért.

 

Maga mit irigykedik? Azt hiszi, dúskálunk a földi javakban? Szortírozunk, válogatunk, ahogy maga válogat a jobbnál jobb kütyük között a Media Marktban. Magának fogalma sincs, milyen nehéz, sziszifuszi munka ez. És még maga morog, hogy a cigányok nem dolgoznak! Ha magán múlna évekig rohadna itt minden az utcán. A várost ellepné a múlt hulladéka. Ne húzza a száját, elárulom, holnap már nem leszünk itt, a lim-lom is eltűnik, tiszta lesz az utca.

 

S ahogy a cigány mondta a bámészkodónak, másnapra híre-hamva sem volt a kiselejtezett kincseknek. Miként a cigányok is elvándoroltak. Valaki riadóztatta öket, a bőség tárháza egy másik kerületben vár rájuk.