Tarheel

Véletlen egybeesés, hogy ugyanazon a héten lapozgattam bele ismét Márai Sándor Föld, föld!... című visszaemlékezéseibe és olvastam egy rövid híradást. Márai írja egyhelyütt: "Shakespeare valószínűleg nem szégyellte, hogy pénzre van szüksége, amikor drámákat ír - pénzre, mert szombatonként ki kellett fizetni a Globe-színházban a színészeket és a kellékeseket, máskülönben - ha nem gyűlt egybe a Hamlet hétközi előadásából a gázsiravaló - laposra verték." Lám csak, még egy Shakespeare-nek is volt félnivalója, ha nem teljesített úgy, ahogy elvárták tőle. Úgy látszik, nem csak Márai hallhatott erről, de az észak-koreaiak Kedves Vezetője, Kim Dzsong Il is. Erre vall - miként a rövid híradásban olvastam -, hogy megbüntette a labdarúgó világbajnokságon gyengén szereplő észak-koreai válogatottat. A csapatnak hat órán át kellett merev vigyázzállásban állni a Népi Kultúra Palotájában több száz szitkozódó néző előtt. E szégyen alól csak ketten mentesültek: egy játékos, aki Dél-Afrikából egyenesen Japánba ment, s egy másik, aki elsírta magát még az első mérkőzés kezdetekor a himnusz alatt. A válogatott szövetségi kapitányát, Kim Dzsong Hunt - akiről tudni kell, hogy még Dél-Afrikában, újságírók színe előtt, tévé kamerák kereszttüzében magára vállalt minden felelősséget a gyenge szereplésért - kizárták a pártból és kényszermunkára fogták.