Egy Amerikában, sőt egy Franciaországban is elvégzett felmérésből az derül ki, hogy az elmúlt évtizedre legjellemzőbb szó, ami az egész világon elterjedt, a Google. Tíz éve még nem vagy alig néhányan ismerték, ám egy évtized alatt kitörölhetetlenül belevéste magát a köztudatba. Még azok is bizonyára hallották, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit takar, mire vonatkozik, akik még sohasem ültek számítógép elé, s akiknek a guggolás – angol vécé hiányában – egészen mást jelent, mint annak, aki naponta szembesül a Google valamelyik változatával.
A múlt század harmincas éveiben Kosztolányi jegyezte fel az általa legszebbnek vélt magyar szavakat, mint például a láng, a gyöngy vagy a szűz. Első olvasásra vagy inkább hallásra úgy tűnik hangzásuk alapján kerültek a lista élére, ám ilyenformán ott lehetne a fűz, a tűz, a bűz is. A gyöngy mellett a göröngy, az anya mellett a banya vagy az ősz mellett a bősz.. Kosztolányi nyilván az értelmüket is figyelembe vette a válogatásnál, hiszen a szűznek – például – nem csupán a hangzása szép, de a jelentése is. Ártatlanságot, értéket takar, mint ahogy az anya szó is azért cseng oly szépen a fülnek, mert a legtöbb embernek ez volt az első kiejtett szava. Örökké emlékezetes.
A Magyar Nyelv Éve alkalmából a Balassi Intézet tartott közvéleménykutatást, amelynek eredményeként az édesanya került az élre. Erre a szóra csak azok nem voksoltak, akikkel mostohán bánt az édesanyjuk. Nekik a lenolaj tetszett leginkább, s gyanítom, csak azért, mert sohasem hallottak még lenolajválságról.
Válságról már annál többet. Főleg az elmúlt esztendőben. Nem véletlen, hogy a Tinta kiadó internetes szavazásán (Ön szerint melyik három szó jellemzi legjobban 2009-et) éppen ez a szó került az élre. Ezt a járvány és a korrupció szavak követték, amiből azt a következtetést tudom kiszűrni, hogy minden szavazó gondolatában ott lehetett egy másik szó is, amit nem mert vagy nem akart kimondani. Ez a szó a félelem. Félelem a fél elemről működő gazdaságtól, a nem várható, de szegénység okán bekövetkezhető élelemhiánytól, félelem a terrorizmustól és az errorizmustól. (Ez utóbbi szót – talán megbocsátható - én kreáltam a magyarul hibát jelentő angol error szóból azon az alapon, hogy nagy baj származhat abból, ha hibát hibára halmozunk, s ennek következményétől, a hízlalt hibáktól éppen elég okunk lehet félni.)
A Tinta kiadó kezdeményezte szavazásból kiviláglik, hogy a tavalyi évben kimondottan csúnya szavak forogtak közszájon. Olyanok, mint a szegénység, a hazugság, a bizonytalanság, a káosz, a munkanélküliség vagy a kilátástalanság. Ezek a szavak azért csúnyák – ellentétben a bazmeggel -, mert hallatukra hideg leli az embert. Még akkor is, ha globális felmelegedés van.
Engem ugyan nem kérdezett senki, de ha mégis kérdeznének, én finomabb szavakkal fejezném ki a válság okozta életérzést. Nekem az álom, az ábránd, a képzelet és a vágyakozás szavak jutnak eszembe. S ahogy a válság, a korrupció vagy a járvány szavak mögött ott lapul a félelem, úgy az általam jegyzett szavak mögött fellelhető a remény. Az a szó, amelyik leszorulni látszik a szavak listájáról.
