Optimista természetem van. Eddig még a legrosszabb hír is csak öt percre tudott letaglózni, utána mindig talpra álltam, mint az ökölvívó, mielőtt kiszámolják.
Jöhet az új menet!
Most viszont nagyon el vagyok keseredve. Optimizmusom gyertyája csonkig égett. Napokon keresztül izgatottan vártam a postást, olyannyira, hogy még a titkosított mobilom számát is megadtam neki, hívjon, amikor közelünkbe ér, szeretném a ház előtt várni. De mégsem hozta azt, amit jobban vártam, mint szerelmes a kedvese levelét. Holott a tudomásomra jutott, a meghívókat már kipostázták. Csak nekem nem kézbesítettek egyetlen egyet sem. Pedig milyen szívszorongva vártam!
És most el kell fogadnom, bármennyire nehezemre esik, hogy Vilmos herceg és Kate Middleton április 29-i esküvőjét az én részvételem nélkül fogják megtartani. Számomra sovány vigasz, hogy egyetlen magyar futballistát sem invitáltak, noha David Beckham és kedves neje ott lesznek a szájtáti násznép soraiban.
Hatvanöt éves vagyok, és még nem voltam királyi esküvőn. Én, a lojális royalista! Mióta drága nagyanyám mesélte, hogy a távolból látta IV. Károly és Zita esküvői menetét, azóta minden álmom-vágyam egy ilyen fejedelmi nász tanújának lenni. Még a nászajándékra sem sajnálnám a pénzt. Fele királyságom az ifjú páré lehet.
Az igazat megvallva császári esküvőnek egy parányi részletet már volt szerencsém megtekinteni. Ugyanúgy a távolból és ugyanúgy csak egy villanásra, ahogy nagyanyám ámuldozó tekintete előtt elvonult a királyi pár. Ez a hatvanas években történt, amikor arájával a karján megláttam Albert Flóriánt, a Császárt. De amilyen szerencsés vagyok, még ez is császári esküvő volt, és nem királyi.
Ilyen az én formám. Úgy-ahogy kezdtem kilábalni a mellőzés letargiájából, amikor egy újabb, az eddigieknél is lesújtóbb hírt kaptam. Svájcban be fogják tiltani az ingyenes sör osztogatását. Állítólag azért, mert alkoholos italokat ezentúl még reklám céljából sem lehet térítésmentesen csapolni, de ennek semmi köze a valósághoz. Porhintés. Az igazság, hogy az ingyen sör költségeit már a gazdag alpesi ország sem képes tovább fedezni. Gyanítom, ennek lehet valami köze a hazai frankhitelek bedőléséhez. A frász törje ki! Július közepén, a legnagyobb kánikulában terveztem ellátogatni a helvétekhez két-három korsó frissen csapolt, jéghideg és ingyenes sör reményében. Alig tudom elhinni, hogy ennek is lőttek.
Annak idején, a múlt század hatvanas éveiben direkt elkerültem a május elsejei felvonulásokat. Nekem a pártállam ne adjon ingyen sört meg virslit! A virsli akkor sem csábított, ingyen sört meg majd iszom Svájcban, gondoltam én akkor. Hát nem fogok inni.
Egy barátom ugyan megígérte, a nyáron fizet egy kriglivel, de amilyen haszonleső, elvárja majd, hogy visszahívjam.
E pillanatba így állok, lelombozódva. Tort ülök optimizmusom romjain, s azon kesergek, hogy a királyi nászajándékra félretett kevéske pénzemet sörre kell majd költenem.
