Németország a bundabotránytól hangos. Vizsgálat folyik, amelynek az a célja, hogy kiderítsék, melyik mérkőzés sorsát döntötték el előre fehér asztalnál, öltözőkben, totózókban vagy feketézők látogatta eszpresszókban. Sok oka lehet annak, amiért érdemes egy-egy futballmeccs kimenetelét előre meghatározni. Ezen okok között az első helyen szerepelnek a fogadások. Az esélyesre tesszük a tétet abban a tudatban, hogy biztos nyerők leszünk, akárcsak a csapat, amelyikre fogadtunk. Aztán jön a hideg zuhany, a fiúk kikapnak, a feltett pénzünk meg elúszik. Mivel a sportfogadásoknál összességében véve komoly összegek forognak kockán, megfelelő kapcsolatokkal rendelkezőknek érdemes manupulálni. Ha minden összejön, nagyot tudnak kaszálni.
Erre jó példa a szintén vizsgálat tárgyát képező Bp. Honvéd-Fenerbahcse mérkőzés. Nem ismerek pontos adatokat, csak feltételezem, hogy több tízezren fogadtak a Honvéd győzelmére, aztán, nesze neked, fölényesen győzött a török csapat. Képzelem, hogy mekkora összegeket buktak a fogadók, s hogy mi pénzt zsebeltek be azok, akik a Fenerbahcse előre kifundált győzelmére tették fel pénzüket.
Ehhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, zárójelben csupán, hogy a bundabotrányt vizsgáló szakemberek némi időzavarban szenvednek. Akarva, akaratlanul a múlt század ötvenes éveire gondolhattak, amikor ugyanis csak nagyon kevés épeszű ember fogadott volna az akkori Honvéd vereségére. Vagy abból indultak ki, a mai Honvéd szurkolók álomvilágban élnek és azt képzelik, hogy a kispesti csapat manapság is Bozsikkal, Puskással, Kocsissal, Cziborral a soraiban fut ki a pályára, azaz verhetetlen. És valami nem lehet rendjén, ha mégis kikapott. A törökök biztos egy kisebb vagyont fizettek azért, hogy a magyar csapat játékosai rendszeresen elkerüljék a labdát. Nyilván megérte nekik.
A németországi nyomozás még nem fejeződött be, egyelőre még nem lehet tudni, ki kezdeményezte először a bundázást. Akárki volt is, zseniális embernek tartom. Ha figyelembe vesszük, hogy mekkora összegekért adnak-vesznek egy-egy futballistát, akkor igazán bombasztikus ötlet egy játékos árának töredékéért megvenni egy egész csapatot. Még ha csak egy mérkőzésre is. A nézők így is, úgy is kifizetik a jegy árát és a pénzükért végsősoron futballt látnak a pályán. Szórakoznak még akkor is, ha kedvenc csapatuk vereséget szenved.
Ahhoz, hogy ne csak szórakozzanak, de sikerélményben is részük legyen, egy kis áldozatot kéne hozni. Mondjuk, a Fradi drukkerek – van belőlük több százezer - mindegyike beszáll a balhéba pár száz forinttal, az így összegyűlt pénzből lefizetik az ellenfelet, hagyja magát elpáholni. Mindenki jól jár. Az ellenfél csapatának játékosai extra pénz keresnek, a Fradi szurkolók pedig elégedetten távozhatnak a stadionból.
Valami hasonló történhetett Németországban. Nem is értem, mit kell ezen vizsgálódni. Érteném, ha az ottani mérkőzéseket üres lelátók előtt játszanák. De így? Amikor telt ház van szinte minden meccsen a szurkolók csak kapnak valamit a belépőjegy áráért. Ha mást nem, hát jól kidühönghetik magukat.
De még ez sem felel meg teljesen a valóságnak, hiszen a magyar szurkolók ezrei még úgyis elégedetten hagyták el a Puskás Ferenc stadiont, hogy a Debrecen sorozatos vereséget szenvedett az Európa Ligában. Igaz, a hajdúsági együttes nem is a Bundásligában szerepel.
Azt már alig merem megjegyezni, hogy inkább bunda lett volna, mint hat vereség.
