Legyen...

Legyen a blog neve Tarheel. Lehet, hogy nem velős, de rövid. Ez a beceneve Észak-Karolinának (Tar Heel State 9), s ha már itt lakom, akkor...

Naptár

április 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Friss topikok

  • kisslaki lászló: Én azért árulnék búcsú(fél)cédulákat is akciós áron. Diákoknak, katonáknak - na meg íróknak félpén... (2011.02.20. 11:39) Digitális bűnbocsánat
  • kisslaki lászló: Isten nyugosztalja a nénit. Bárcsak küldene az ég helyébe, még pár ilyen áldott lelket. Kegyes sz... (2010.12.09. 10:37) Jótét lelkek
  • (jud): Tamás! Én ötöst adok! :) :) :) (2010.05.07. 20:09) Történelmi tétel
  • hacsu: Magyarország esetében inkább országblamázsról kéne beszélni. (2010.03.08. 15:09) Országimázs
  • (jud): Hogy stílusos legyek: Csak tisztelegni tudok! :) (2010.02.25. 11:27) Tábornokok végórája

Bányai Tamás jegyzetei

2011.03.11. 08:50 Regénytár

Messzire Messitől

Álmokhoz nem elég az éjszaka. Bátorság is kell, ha nem akarsz letenni róluk. Persze a legtöbb ember, ha elképzelt vágyai megjelennek csukott szemének vetítőfelületén, legfeljebb arra érez késztetést, hogy ne keljen fel az ágyból. Kár lenne otthagyni mindazt a szépet, ami öntudatlan fantáziájának köszönhetően eléje tárult. Ezek az emberek ilyenkor csak legyintenek, álomnak szép volt, felejtsük el.

Mindig akadnak azonban olyanok is, akiket reménytelennek tűnő éji álmuk ébren sem hagy nyugodni. Lesz, ami lesz, gondolják, fogjunk hozzá a vágyak és óhajok teljesítéséhez. Végtére is, mi veszíteni valónk lehet? Az ilyen makacs emberek közé tartozik Cedric Enjolras is. Ez az érdemes férfiú a franciaországi Felső-Loire menti Borne falu megyei másodosztályban szereplő futballcsapatának az elnöke. Bátor ember, aki – ha kell – minden kockázatot vállal álmainak megvalósítása érdekében. Még akkor is, ha elbukik. Én tragikus hősnek tartom, mert jót akart, nagy tettre szánta el magát és mégis balsiker lett az osztályrésze. Monsieur Enjolrast ugyanis a Francia Labdarúgó Szövetség fél évre eltiltotta hivatalától.
 
Ugyan miért? kérdezheti bárki.
Nos, ez a lelkes úriember gondolt egy merészet és a téli játékosvándorlási időszakban minden előírásnak megfelelően, annak rendje s módja szerint átigazolási kérelmet nyújtott be a szövetséghez. A nagyérdemű testületnél az verte ki a biztosítékot, hogy a négyszáz lelket számláló apró település sportvezetője a Barcelona csatárzsenijét, Lionel Messit akarta leigazolni szeretett falusi futballklubjához. Ez a merész tett annyira fejbekólintotta az illetékes bürokratákat, hogy az igényt még csak nem is továbbították az illetékesek, nevezetesen a Barcelona, illetve Messi felé.
 
Ez már önmagában véve is aljas cselekedet volt részükről, hát még a hivataltól való eltíltás, amivel Enjolras urat sújtották. Én ezt az eljárást a legnagyobb igazságtalanságnak tartom. Hiszen körültekintés, mérlegelés nélkül, önhatalmúlag hozták meg döntésüket. Csupán azért, mert rossz tréfának vélték a dolgot. Márpedig velük, egy komoly szövetséggel, egy tekintélyes hivatallal az atyúristen se viccelődjön.
 
Ugyanakkor - kérdem én -, miből vették olyan biztosra, hogy akár a Barcelona, akár maga Messi nemet fog mondani az átigazolási kérelemre? Tagadhatatlan, az argentin futballzseni kivásárlási ára megközelítené a százmillió eurót, ami még nem feltétlenül jelenti, hogy ezt az összeget Borne falu lakosai ne tudnák összeadni. Sportszerető népség, s ki tudja, talán évek óta spórolnak egy régen látott jó foci érdekében. Arra, amire a magyar szurkolók is évek óta áhítoznak, csak nálunk még nem születtek Enjolras urak. Mister McCabe is úgy otthagyta a Fradit, mint eb a...
 
Messit úgy ismeri mindenki, mint aki a legváratlanabb húzásokkal képes átejteni ellenfeleit, azaz a gondolatai kifürkészhetetlenek. Holott még gondolkodnia sem kéne, mint ahogy a legtöbb embernek is felesleges időpazarlás az ilyesmi, amikor mindig akad egy hivatal, amelyik gondolkodik és dönt helyette.
És kizár, eltilt, ítélkezik.

Szólj hozzá!

2011.03.08. 08:15 Regénytár

Szemléltető oktatás felsőfokon

Az általános iskola nyolcadik osztályában biológia órán tanultunk bővebben az ivarérésről, majd azt követően – ha jól emlékszem – szexuális felvilágosításban is részesültünk. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek is mondtak volna valami újat, hiszen addigra már mindannyian tudtuk, hiába kelepel házunk tetején a gólya, a gyermekáldás nem az ő érdeme. A koedukált oktatással akkoriban kezdtek kisérletezni, a mi iskolánkba még csak fiúk jártak. Feltételezem, csupa szűz kamaszfiú ült a padokban, akiket már az is izgalommal töltött el, hogy olyan téma is nyilvánosságot kap, amit mi igen gyakran és durvábban már elég sokszor megvitattunk egymás között.

Fogalamam sincs, hogy ki milyen hasznát látta az akkori felvilágosításnak, hiszen a gyakorlati tapasztalatszerzés később kezdődött. Kinek már a középiskolában, kinek csak az egyetemen vagy a nagybetűs Életben. Gondolom, mindannyian boldogultunk valahogy úgy a párkeresésben, mint a szexuális kapcsolatokban. Mindenesetre, ami engem illet, eddig nem volt hiányérzetem.
 
Annak ellenére, hogy boldog házasságban élek, ami persze nem csupán az én érdemem, most kezdem csak belátni, valami mégis kimaradhatott az életemből. Nem vettek fel az egyetemre, ami abban az időben elkeserített, később pedig igen gyakran éreztem a felsőoktatás hiányát. Ez a hiány természetesen a tudás minőségében és mennyiségében jelentkezett, amit igyekeztem élettapasztalat megszerzésével pótolni. Arra azonban sohasem mertem gondolni, hogy hiába minden törekvés és tapasztalat, szexuális téren is elmaradok a főiskolát végzettek mögött.
 
Azok mögött biztos, akik manapság járnak felsőoktatási intézményekbe. Irigylem is őket nagyon. A chicagói Northwestern University hallgatói abba a – talán ma már nem is kivételes – helyzetbe kerültek, hogy szemléltető példán keresztül ismerhették meg a nemi élet rejtelmeit.
 
Történt mindez február 21-én, amikor Michael Bailey, a pszichológia professzora engedélyt adott két hallgatójának, hogy ruháikat, valamint gátlásaikat levetve és egy motorizált segédeszköz igénybevételével több mint száz hallgatónak mutassák be a gyakorlatban, miből áll és hogyan zajlik a nemi érintkezés. Konzervativizmusra vall a két főszereplő ellentétes neme (értendő ezalatt: fiú és lány), a technikai fejlődésre, hogy motoros segédeszközt is használtak. Hogy ez utóbbi pontosan mit takar, nem tudom, talán a mozgást gyorsítja vagy a lanyhuló érdeklődést gerjeszti. Egy huszonegy éves hallgató mindenesetre azt mondta utólag, sokkal jobban élvezte ezt az előadást, mint a közgazdasági kurzus bármelyikét. Elhiszem neki.
 
Az én diákéveimben maradi szemlélet uralkodott az iskolákban, gyakorlati előadásokat legfeljebb a fizikaszertárban tartottak. Szex-szertár még nem volt, a vibrátorról sem tudtuk mi fán terem. Ennélfogva a szexualitásban sem vagyok olyan képzett, mint amilyennek illenék. Azt persze tudom, nem a gólya hozott világra, ez anyám – sajnos – korai tette volt. Bezzeg, ha ma lennék huszonéves egyetemista! A réginél sokkal érzékletesebb oktatásban lehetne részem.
 
Mit mondjak még? Erről már lekéstem. Miként híres-hirhedt honfitársnőnk, Cicciolina is lemaradt valamiről. Viszont Berlusconi olasz miniszterelnök fiatal és csodaszép szeretőjéből még könnyen lehet egyetemi oktató.

Szólj hozzá!

2011.03.03. 09:05 Regénytár

Miss Facebook

Sok minden akad ezen a világon, ami – talán mégsem elegendő – élettapasztalatom ellenére is megdöbbent időnként. Azon viszont egyáltalán nem ütköztem meg, hogy egy amerikai házaspár Facebooknak keresztelte újszülött kislányát. Régen elmúltak azok az idők, amikor csak Éva és Ádám nevekkel ruházták fel a gyerekeket. Hiszen minden szülő szeretné, ha csemetéje a nevében is különbözne másoktól. Szabó Gizella vagy Kovács József százával akad, és nem csupán Magyarországon. Bányay Zipporahból (létezik, nem én találtam ki!) viszont feltehetően alig néhány.

Ahhoz talán nem kell különösebb magyarázat, hogy szülők miért adnak szokványneveket utódaiknak. István volt a papa, Jutka a mama, ne komplikáljuk, legyen a gyereknek is ez a neve. Kapja meg esetleg hálából a nagybácsi vagy a nagynéni keresztnevét. Tisztelet jele, ha valami híres ember a névadó, ámbár ebben rejtőzhet némi kockázat is. Nem tudom, akadt-e olyan házaspár az ötvenes évek elején, aki netán Sztálinnnak keresztelte fiát a névadó ünnepségen, ám ha igen, akkor azt később ugyancsak megbánhatták. Még akkor is, ha esetleg Mészáros volt a papa családneve.
 
Persze egyszerűbb esetekben sem árt jobban odafigyelni. A legvadabb magyarországi kommunizmus idején volt egy pártember, akit Végh Bélának hívtak. Hiszem, csak azért nem változtatott ezen, mert abban az időben senki sem mert nyíltan röhögni rajta. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy állítólag minden embernek a saját neve hangzik a legszebben, azt olvassa legszívesebben, ha írásban találkozik vele. Eszerint – gondolom – Végh Béla az aranyér operációkról olvashatott a leggyakrabban. Én csak akkor tartom saját nevemet rám nézve hízelgőnek, ha az egy nekem kiírt, s lehetőleg nagyösszegű csekken szerepel.
 
Természetesen akadnak különös és meghökkentő, ugyanakkor könnyen megmagyarázható keresztnevek is. Egy néger házaspár például, hálából a komplikációk nélkül levezetett szülésért, a magyar nőgyógyászról nevezte el kisfiát. S mivel ez Amerikában történt, ahol ugyebár fordítva szerepel a kereszt és a vezetéknév, Takács Patterson lett belőle Péter Patterson helyett. Semmi gond, Takinak még így is lehet becézni a gyereket. Arra már én sem tudnék magyarázatot találni, hogy névrokonom szülei milyen megfontolásból látták el lányukat (vagy fiukat?) Zipporah keresztnévvel.. Talán a zippzárral bajlódhattak éppen.
 
Persze az is lehet, hogy ez csak nekem hangzik furcsán. Amerikaiaknak nyilván nem. Hiszen Palotás Csing hallatán is felkapja fejét egy magyar, nem gondolván arra, hogy a mama hazánkba települt kínai. Egyébként ugyancsak elcsodálkozhatna bárki, ha megtudná mi a magyar jelentése egynémely kínai névnek. Náluk ez nem szokatlan, nekünk meg semmit sem jelent.
 
Na, de a Facebook!
Ez már ismerős az egész világon, sőt márkanév. Azon sem csodálkoznék, ha a közösségi portál beperelné a szülőket névbitorlásért. Ez esetben javasolnám nekik, hogy csak a kislány becenevét használják. Mondjuk úgy, hogy Fészike drága. A nagymama szájából ez nem is hangzana olyan rosszul.

Szólj hozzá!

2011.02.28. 09:19 Regénytár

Sértett hadleányok

Egy tucatnyi amerikai hadleány pert indított a Pentagon ellen. Keresetükben arra hivatkozva, hogy szerelemre szomjazó hím bajtársaik megerőszakolták őket, s hiába emeltek panaszt emiatt, előljáróik a fülük botját sem mozdították. Egy esetben – ez a megszállt Irakban történt – két macsó katona nem csak megerőszakolta nőnemű bajtársukat, de még videófelvételt is készítettek a lezajlott eseményről fegyvertársaik szórakoztatására. A sértett előljárója azzal utasította el a panasz jogosságát, hogy a hölgy egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki egy nemi erőszak szenvedő alanya. Egyébként is – vélekedett saját hatáskörében a felettes tiszt – a sértett nem védekezett eléggé.

Ami természetesen felháborító egy katona részéről, még akkor is, ha az illető a gyengébb nemhez tartozik. Egy katonának elsőrendű kötelessége a hazát és önmagát védeni. S mivel eléggé vitatható, hogy az amerikai hadsereg Irakban a hazát védi, így még inkább elvárható tagjaitól, hogy legalább önmaguk védelmére képesek legyenek. Még a nők is, ha már katonának álltak.
 
A pert kezdeményező sértettek célja – állítólag – a koedukált fegyveres erőknél tapasztalható viselkedési kultúra gyökeres megváltoztatása. Személy szerint egyetértek velük, igazat adok nekik, s nagyon remélem, sikerrel járnak. Ismerve ugyanakkor az amerikai pereskedési szokásokat, félő, hogy esetleg anyagi kártérítést is követelnek majd, ami természetesen egész más fényt vetne az egész ügyre.
 
A fent említett változás ugyancsak időszerű és esedékes. Elég arra gondolni, hogy az észak-karolinai Charlotte-ban nemrég tartóztattak le egy sorozó tisztet, aki a nála katonai szolgálatra jelentkező hölgyet bizonyíthatóan – s hogy úgy mondjam – szexuálisan inzultálta.
 
Lehet, így akarta éreztetni a jelentkezővel, hogy a mai hadseregeknek nem markotányosnőkre van szükségük, mint akár a napóleoni időkben, hanem a hadviseléssel járó nehézségeket is vállaló, valamint tűrni képes személyekre. Márpedig előfordulhat, hogy vitézkedő amazonok is fogságba esnek, ahol is a galád ellenség nemi erőszakot fog elkövetni rajtuk. Jobb, ha ehhez a kezdet kezdetén hozzászoknak.
 
Persze az sem kizárt, hogy az illető tiszt egyszerűen megirigyelte Líbia dicsőséges, ám helyzetében erősen ingadozó vezérét, Moammer el-Kadhafit, akiről köztudott, hogy szűzlányokból verbuválta testőrségét. Ezt a testőrséget Kadhafi szűz „angyalai”-ként jellemzik. Így, idézőjelben az angyal szót. Fent említett sorozó barátunk valószínűleg elnézte, s úgy vélekedett, a szűznek kellene idézőjelbe kerülni. Márpedig, ha így van, akkor azt le is kell ellenőriznie. Ez esetben a tapasztalatszerzésnek ő látja kárát.
Megérdemli.
 
Mert igaz, hogy az amerikai hadsereget nem lehet összetéveszteni az üdvhadsereggel, ám attól még az sem mentesül bizonyos erkölcsi normák alól. Tagadhatatlan persze, hogy az Irakban és Afganisztánban harcoló nők (is) önkéntesek. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindenre önként kell vállalkozniok.

Szólj hozzá!

2011.02.14. 14:00 Regénytár

Digitális bűnbocsánat

Kedves barátomat többször is biztattam a modern technológia használatára, ám minden esetben következetesen visszautasított. Öreg vagyok én már az ilyesmihez, mondogatta folyton, talán egy kicsit béna is, ezért aztán nem kedvelem ezeket az újmódi kütyüket. Nem szeretek bajlódni velük. Digitális fényképezőgépemmel is olyan fotókat készítek, hogy ember legyen a talpán, aki megmondja, mi lett levéve. Az én képeimhez képest az absztrakt művészet a valóság élethű másolata. Még a hagyományos fotómasinámba se tettem mindig filmet, néha mégis úgy kattogtam vele, akár egy túlbuzgó japán turista. A mobilomon is folyton félretárcsázok, vagy rossz gombra helyezem a bütyköm. Csoda, hogy a számítógép billentyűzetén nem tévesztem el a betűket. Persze még ez is megeshet.

Tegnap aztán lelkendezve állított be hozzám. Megjött a kedvem, harsogta felbuzdulva, s most már azon leszek, mielőbb birtokomba kerüljön egy iPad.
Nem értettem, mi szállta meg hirtelen, de kérés nélkül is előállt a magyarázattal. Hát figyelj, lelkendezett, megtudtam, hogy ezen a frász tudja milyen elektronikus, digitális vagy mifene készüléken bármikor meggyónhatom bűneimet. Alig két dollárért. Az meg semmi az én vétkeimhez képest.
 
Válaszra sem várva folytatta: tudom, nagyon is jól tudom, hogy nem kellett volna ennyi ideig halogatni a dolgot, hiszen nem egyszer furdalt már a lelkiismeret, de nem volt szívem feltartani egyetlen gyóntató atyát sem. Nem hiszem, hogy akadna olyan türelmes pap, aki egyvégtében képes lenne az én bűnlajstromom végighallgatására. Részletekben, apránként bevallani ezt-azt még talán, de erre meg én nem vállalkozom. Összezavarna. Esetleg olyasmit is bevallanék, ami nem is az én lelkemet nyomja. És miért pont én szerezzek mások számára feloldozást?
 
Ezentúl – ecsetelte a rózsás jövőt -, ha meglesz az iPad-em, már nem szembesülök ilyen problémával. Csendes magányomban addig pötyöghetek rajta, míg végére nem érek a teljes bűnjegyzéknek. Dolgomat még az is megkönnyíti, hogy nem kell mindent részletesen, aprólékosan beismerni, elég az iPad által felsorolt bűnökre igennel vagy nemmel válaszolni.
 
És egész egyszerűen működik, magyarázta. Felhozok két példát a számtalan kérdésből.
Olyat hogy, akartam-e már másoknak rosszat? Világos, nem? Szükségtelen ecsetelni a szitkokat, átkokat meg hogy kit mikor és hova kívántam, elég beírni: nem. Vagy igen. Persze hazudik az, aki ez utóbbit jelöli be. Aztán: használtam-e valaha is fogamzásgátlót? Nem tudom, hogy ez valóban bűn e vagy sem, mindenesetre tagadó a válaszom. Még C-filmet is csak moziban láttam.
 
Távozása után csak hümmögtem magamban. Akárkinek az ötlete is volt ez az e-gyónás vagy minek nevezzem, szerintem zseniális. Nekem is megtetszett. Én ugyan nem rohanok az üzletbe megvenni egy iPad-et, de az megfordult a fejemben, hogy létrehozok egy internetes portált www.meaculpa.hu domain névvel, ahova majd bárki megírhatja vétkeit.
Igaz, feloldozást nem adhatok, viszont a portál használatát ingyenesre tervezem. Nehogy én is gyónni kényszerüljek, amiért mások pénzén akarok meggazdagodni.

1 komment

süti beállítások módosítása