Az általános iskola nyolcadik osztályában biológia órán tanultunk bővebben az ivarérésről, majd azt követően – ha jól emlékszem – szexuális felvilágosításban is részesültünk. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek is mondtak volna valami újat, hiszen addigra már mindannyian tudtuk, hiába kelepel házunk tetején a gólya, a gyermekáldás nem az ő érdeme. A koedukált oktatással akkoriban kezdtek kisérletezni, a mi iskolánkba még csak fiúk jártak. Feltételezem, csupa szűz kamaszfiú ült a padokban, akiket már az is izgalommal töltött el, hogy olyan téma is nyilvánosságot kap, amit mi igen gyakran és durvábban már elég sokszor megvitattunk egymás között.
Fogalamam sincs, hogy ki milyen hasznát látta az akkori felvilágosításnak, hiszen a gyakorlati tapasztalatszerzés később kezdődött. Kinek már a középiskolában, kinek csak az egyetemen vagy a nagybetűs Életben. Gondolom, mindannyian boldogultunk valahogy úgy a párkeresésben, mint a szexuális kapcsolatokban. Mindenesetre, ami engem illet, eddig nem volt hiányérzetem.
Annak ellenére, hogy boldog házasságban élek, ami persze nem csupán az én érdemem, most kezdem csak belátni, valami mégis kimaradhatott az életemből. Nem vettek fel az egyetemre, ami abban az időben elkeserített, később pedig igen gyakran éreztem a felsőoktatás hiányát. Ez a hiány természetesen a tudás minőségében és mennyiségében jelentkezett, amit igyekeztem élettapasztalat megszerzésével pótolni. Arra azonban sohasem mertem gondolni, hogy hiába minden törekvés és tapasztalat, szexuális téren is elmaradok a főiskolát végzettek mögött.
Azok mögött biztos, akik manapság járnak felsőoktatási intézményekbe. Irigylem is őket nagyon. A chicagói Northwestern University hallgatói abba a – talán ma már nem is kivételes – helyzetbe kerültek, hogy szemléltető példán keresztül ismerhették meg a nemi élet rejtelmeit.
Történt mindez február 21-én, amikor Michael Bailey, a pszichológia professzora engedélyt adott két hallgatójának, hogy ruháikat, valamint gátlásaikat levetve és egy motorizált segédeszköz igénybevételével több mint száz hallgatónak mutassák be a gyakorlatban, miből áll és hogyan zajlik a nemi érintkezés. Konzervativizmusra vall a két főszereplő ellentétes neme (értendő ezalatt: fiú és lány), a technikai fejlődésre, hogy motoros segédeszközt is használtak. Hogy ez utóbbi pontosan mit takar, nem tudom, talán a mozgást gyorsítja vagy a lanyhuló érdeklődést gerjeszti. Egy huszonegy éves hallgató mindenesetre azt mondta utólag, sokkal jobban élvezte ezt az előadást, mint a közgazdasági kurzus bármelyikét. Elhiszem neki.
Az én diákéveimben maradi szemlélet uralkodott az iskolákban, gyakorlati előadásokat legfeljebb a fizikaszertárban tartottak. Szex-szertár még nem volt, a vibrátorról sem tudtuk mi fán terem. Ennélfogva a szexualitásban sem vagyok olyan képzett, mint amilyennek illenék. Azt persze tudom, nem a gólya hozott világra, ez anyám – sajnos – korai tette volt. Bezzeg, ha ma lennék huszonéves egyetemista! A réginél sokkal érzékletesebb oktatásban lehetne részem.
Mit mondjak még? Erről már lekéstem. Miként híres-hirhedt honfitársnőnk, Cicciolina is lemaradt valamiről. Viszont Berlusconi olasz miniszterelnök fiatal és csodaszép szeretőjéből még könnyen lehet egyetemi oktató.
