Fél évszázadnál is hosszabb időn keresztül csak pletykaszinten terjedt, most azonban többé-kevésbé bizonyossá vált - ámbár még ma is vannak, akik nem hiszik el -, hogy az utolsó olasz király, II. Umberto felesége bizalmas, testi kapcsolatban állt a fasiszta diktátorral. Mussolininek ugyancsak sok barátnője volt, miért pont a belga hercegnőnek született Maria José ne lett volna az? A Ducénak felesége és haláláig kitartó szeretője, Claretta Petacci mellett számtalan kedvese volt. Ez - ha Berlusconi fiatal lányok részvételével megrendezett bunga-bunga orgiáira gondolok - talán valamiféle olasz hagyomány.
Persze a szép nők ágyában való gyakori kalandozás - vagy tévelygés - nem feltétlenül olasz vezérek előjoga. A Kennedy fivérekről is kiderült: nem voltak a házastársi hűség mintapéldányai. Miként Srauss-Kahn sem ragadt le asszonya szoknyája mellett.
Mindebből arra a következtetésre jutottam, hogy a törtető, hatalomra szomjazó, s azt a hatalmat meg is szerző férfiak szexuális étvágya nem ismer határokat. Ők azok, akik előszeretettel hágnak át minden korlátot, hágnak meg minden útjukba kerülő nőt. Mintha a szebbik nem svédasztalos terítéken kínálkozna fel nekik.
Ugyanakkor minden igazság - így ez is, ha igazságnak fogható fel - csak akkor lehet cáfolhatatlan, ha érvényét legalább egy ellenpélda támasztja alá.
Hát tessék! Íme az ellenpélda:
Egy negyvenhét éves francia nő két évvel a válásuk után kártérítési pert indított ötvenegy éves volt férje ellen azon az alapon, hogy hitvestársa húsz évig tartó házasságuk alatt sohasem nyúlt hozzá. Na, nem sodrófával vagy durva mancsával, hanem... Ugye, tetszik érteni? Férjuram a házastársi kötelességét nem teljesítette. Két évtized alatt egyetlen egyszer sem.
A bíróság meg is ítélt tízezer euró kártérítést a szerelemre kiéhezett exfeleségnek. Hiába mentegette magát volt párja, mondván, szinte minden nap nagyon fáradt volt, hiszen sokat dolgozott, ami már önmagában véve is fárasztó tevékenység, ráadásul még az asszony sem hagyta őt aludni éjszakánként. Minden éjjel akart valamit. Szegény férfi húsz esztendő alatt alaposan kimerülhetett. Testileg, lelkileg egyaránt. És most a zsebeit is kiürítették.
Ez a különbség a hírneves és az egyszerű, ismeretlenség homályába vesző férfiak között. A celebeknek rivaldafény és celebátus, a hétköznapi pasasoknak cölibátus az osztályrészük.
Strauss-Kahnt ugye azért perli a szobalány, mert a francia üzletember-politikus nem titkolt szándékkal közeledett felé, míg egyszerű honfitársát azért marasztalta el a bíróság, mert egyáltalán nem akart közeledni asszonyához. Ő csak egy nyugodt, békés polgári életre vágyott.
Vesztére.
Hiába, na! Szegény embert az ág is húzza. Bezzeg, ha előre tudta volna, mi fog rá várni. Csak megszorongatja epekedő hitvesét egy párszor. A családi béke érdekében. Akkor most tízezer euróval gazdagabb lenne. Így csak egy tapasztalattal gazdagodott. Egy tapasztalattal, amiből mások is okulhatnak.
Normális házasélet nem a címlapokra való. Se így, se úgy.
