Az asszonynak elege volt, amit nem csodálok, nekem is elegem lett volna. Szégyen a futás és fárasztó, de lihegve, fujtatva is jobb a két oldalról kapott pofonoknál. Az életben ugyanis vannak olyan tevékenységek, amelyek eltérő szituációkban ellentétes eredményt szülnek. Ilyen például a befektetés. Örülök és elégedett lehetek, ha a bankban elhelyezett pénzem megduplázódik. Ugyanakkor, ha a befektetett pofonjaimat kapom vissza kamatostól, akkor a legjobb abbahagyni a játszmát és felhúzni a nyúlcipőt.
Így képzelhette ezt az idahoi Holly Lahti is, akinek idejébe tellett rájönni, hogy szeretett férjének hosszú karjai révén többnyire ő húzza a rövidebbet. Holott minden úgy indult, miként az a nemlétező Nagykönyvben meg vagyon írva. Fergeteges diákszerelem, elképzelt és fényesnek ígérkező közös jövő, közös gyerekek meg hasonlók. Nos, a közös gyerekeket meg is hozta időben a gólya, hanem a jövő...
Miként az általában lenni szokott, az a bizonyos jövő nem úgy formálódott, ahogy elképzelték. Talán azért, mert férjnek és feleségnek is másként működött a fantáziája, s az ebből fakadó nézeteltérésüket – ha már szép szóval nem ment – pofonokkal próbálták közös nevezőre hozni. Hét esztendővel ezelőtt még a rendőrség is elvállalta a döntőbíró szerepét és határozottan közbelépett. Csakhogy a házaspárban még pislákolhatott valami a régi szerelem lángjából, egyik sem vádolta a másikat (úgy kezdődött, hogy ő viasszaütött, aztán együtt folytattuk, tipikus esete), így a bizonyítékok ellenére is beszüntette az eljárást. Ha problémát kreáltak maguknak, keressék sajátmaguk a megoldást.
Holly Lahti úgy vélte, a legjobb megoldás, ha különválnak, ami meg is történt. Igaz, nem annak hivatalos rendje és módja szerint, hanem csak úgy egyszerűen. Te itt élsz, én ott élek, épp csak olyan távol, hogy ne árthassunk egymásnak. Ennyi elég, ehhez nem kellenek papírok, nincs szükség válóperes ügyvédre, aki amúgy is csak elorozná még azt a kevéske pénzünket is, ami van.
Ha ez a történet egy mese lenne, most írhatnám, hogy ezt követően békében éltek, míg meg nem haltak. Ámde még élnek, s ami eddig történt velük, csupán előjáték ahhoz képest, ami ezután fog.
Holly Lahti nemrég abban a kivételes szerencsében részesült, hogy – tisztán, tehát adólevonások után – nyolcvan millió dollárt nyert a lottón. Különváltan élő férjének erre a hírre az volt az első reakciója: hurrá, nem kell több gyerektartást fizetnem! Hogy ez mennyire természetes reakció, az tudja igazán, aki legalább tíz éve fizet tartásdíjat két gyerek után. Férjuramat azonban még egyéb kellemes meglepetés is érte. Kiderült, hogy különválásuk amatőr módon történt, azaz sehol sem jelentették be, így tehát formailag még mindig közös háztartásban élő férj-feleségnek tekintendők. Más szóval, a hatalmas lottónyereményre ő is éppúgy jogot formálhat, mint kedves felesége, aki a szerencsés szelvényt vásárolta és egyedül jelentkezett a milliók felvételére.
Hogyan tovább, azt egyelőre senki sem tudja. Egyvalami biztos: erre sem fognak békés megoldást találni. Viszont a második menetre már másokat küldhetnek maguk helyett a ringbe. Anyagilag ez feltehetőleg nem fog gondot okozni.
