Tarheel

Sajnos én nem vagyok a Biblia alapos ismerője, a matematikával is hadilábon állok, így aztán képtelen vagyok Camping úr állítását megerősíteni. Nem úgy mások, akik minden kétkedés nélkül elfogadják, sőt mi több, terjesztik ezt a deklarációt. Hogy mindenki alaposan felkészülhessen a várva várt nagy napra, ami engem feltehetőleg – minden előrejelzés ellenére - váratlanul fog érni, mert nem tudom, hogy az ilyesmire miként kell felkészülni. Május elsejére vagy karácsonyra könnyű. Beszerezzük a zászlókat, amiket majd lengetünk a felvonuláson, az ünnepi forgatagban tülekedünk az ajándékokért, amelyeket odacsempészünk később a karácsonyfa alá. Ami a világ végét illeti, tanácstalan vagyok. Hiszen a pusztulásba nem vihetek magammal se zászlót, se ajándékot, de még csak három napi hideg élelmet sem.

 

Tanácstalanságomat növeli, hogy beszéltem Istennel. Álmomban-e vagy részegen, erre már nem emlékszem, a kérdésemre kapott válasz viszont megmaradt bennem. Eszerint teljesen felesleges aggódnom, s így persze felkészülnöm is, mivel május huszonegyedike szombati napra esik és azon a napon az égiek is szabad szombatot tartanak. A végítélet ettől még jöhetne pénteken (október 21), de egyrészt akkor már a forradalom évfordulójának megünneplésére készülnek, másra nem is jutna idő, másrészt pedig a világvége általában hétfői napra szokott esni. Isten tehát megnyugtatott engem.

 

Viszont, ha arra gondolok, hogy Isten netán tévedett, ami még vele is előfordulhat, és Mr. Campingnek végül igaza lesz, lehet némi okom aggodalomra. Persze nem az öregúr miatt emésztem magam, hiszen neki már, az ő nyolcvankilenc éves korában, teljesen mindegy melyik napon köszönt rá a vég, hétfőn vagy pénteken. Azokért esz a fene, akik készpénznek veszik, ráadásul híresztelik is jóslatát. Ők most nagy bizonytalanságban élhetik le hátralevő napjaikat. Honnan tudják, melyiküket viszi majd magával Jézus Krisztus a mennyekbe, s kiket fog hátrahagyni további szenvedésre ítélve? Ezt feltétlenül és teljes bizonyossággal tudni kellene ahhoz, hogy a körülményeknek megfelelően készülhessenek a rendkívüli eseményre. Mert akire az Éden kertje vár, az nyugodtan felélheti mindenét május huszonegyedikéig. Ám annak, aki itt marad velünk, nem árt beosztással élni. Igaz, mondhatná bárki, öt hónapot fél lábon állva is ki lehet bírni, utána meg már úgyis édesmindegy. Fészkes fenét! Egyáltalán nem mindegy.

 

Tessék csak belegondolni: abban a hiszemben, hogy ő is megérett a Paradicsomra, s majd a mennyei állam fog gondoskodni róla, könnyelműen elherdálja tartalékait, aztán kiderül, itt ragadt a földtekén és nincs semmije, kénytelen a nincstelenek népes táborát növelni. Éppen ezért, óva intek mindenkit, nehogy túlzásba vigye a készülődést és úgy járjon, mint a koldus, aki elitta az alamizsnát még mielőtt a markába nyomták volna.