Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, mondotta egykoron és állítólag valahogy így Ferenc Jóska császár és király, akinek önelégültsége dacára is leszarták ábrázatát a legyek a prágai Kehely vendéglőben. Hogy ez valóban megtörtént-e, azt csak Svejk, a derék katona tudná megmondani. Vagy azok a régen agyoncsapott legyek, akik ezt az isten és császár ellen elkövetett galád merényletet végrehajtották, így fejezve ki nemtetszésüket. A legyek, ezek a piszkos és mindenki által megvetett teremtmények még abban a rakás szarban is elégedetlenek, amelyikre éppen rászálltak.
Noha a legyeknek már csak ilyen a természetük, mégis kétlem, hogy a perui elnök, Alan Garcia képmását – ha ki van is függesztve valamelyik perui taberna falára – valaha is le fogják szarni. Ő ugyanis, Ferenc Jóskával ellentétben, semmivel sem elégedett, a legyek akár közülük valónak is vélhetik. Senor Garciát még a saját népe is frusztrálja. Fennen hangoztatott véleménye szerint alacsony mértékű közkedveltsége elsősorban a nemzeti melankóliának köszönhető. Ugyan mi másnak lehet betudni, hogy országa biztató gazdasági helyzete ellenére sem örvend nagy népszerűségnek. Miként azt riportereknek megjegyezte, ez azért van, mert a perui nép alapjában véve szomorú természetű, bizalmatlan és gyanakvó.
Egyet kell értsek Senor Garcia véleményével, amihez csupán annyit fűznék hozzá, ne higgye, hogy felfedezte a spanyolviaszt, s hogy csak a perui nép ilyen. Lehet, nem minden náció melankólikus, de hogy többé-kevésbé bizalmatlan és gyanakvó, ennélfogva elégedetlen is, arra mérget vennék.
Hogy csak néhány, és sok ország népére jellemző példával éljek: a gazdag elégedetlen a vagyonával – több kell neki. A szegény elégedetlen anyagi helyzetével – több kell neki. Az ellenzék elégedetlen az uralkodó párttal és annak vezetőjével, míg az uralkodó párt az ellenzékkel. Mindkét fél megértőbbet, politikájával szemben jobb belátást, több megértést tanúsítót óhajtana. Az orvos zsörtölődik betege miatt, amiért az nem fogadja meg tanácsait. A beteg az orvosra morog, mert képtelen őt meggyógyítani. A bérekkel mindenki elégedetlen. Aki kapja, az kevesli, aki fizeti, az meg sokallja. Ha valami nem úgy történik, ahogy kellene, a férj az asszonyát, asszony a férjét hibáztatja. A nép, ha minden jól megy, akkor is talál valami kivetnivalót, a jó illat is büdös neki. A politikusnak nincs ínyére a nép, mert nem úgy táncol – már ha egyáltalán van kedve táncra perdülni -, ahogy ő muzsikál.
A perui nép mentalitásához talán a magyar áll a legközelebb. Akivel csak beszéltem, mindenki elégedetlen volt valamivel. A sorsával, a helyzetével, a környezetével, a szomszédjával, a tömegközlekedéssel, mindennel, csak önmagával nem. Ennélfogva a magyarok egy kicsit hasonlítanak Alan Garciára is. Ajánlanám a peruiaknak, hogy legközelebb magyar prezidentet válasszanak maguknak. Az úgyanúgy elégedetlen lesz velük, mint mostani elnökük, sohasem fogja sajátmagában keresni a hibát.
A hiba ugyanis sohasem a mi készülékünkben keresendő.
Adás közben történhetett valami galiba.
