Nem tartom magamat hiúnak, bár annyi hiúság nyilván belém is szorult, amennyi a legtöbb emberbe. Nekem is jólesik, amikor születés vagy névnapomon felköszöntenek, ha eszébe jutottam valakinek. Jó tudni, legalább az ismerőseim számon tartanak. Ennélfogva még némi büszkeséggel is eltölt, ha olyan emberek is gondolnak rám, akiknek legkisebb gondjuk is ezerszerte nagyobb, mint velem foglalkozni. Éppen ezért, mi tagadás, dagadt a keblem, amikor kinyitottam a postaládát, amelyből Orbán Viktor levele hullott a kezembe. Lám csak, mégsem vagyok aprócska hal a hatalmas tóban! Ráadásul, ilyesmi már másodszor fordul elő velem. Hat évvel ezelőtt az ifjabbik Bushtól is kaptam egy hasonló küldeményt, amelyben azt kérte tőlem, ne feledkezzek meg arról, hogy négy esztendővel korábban is rá szavaztam, s evégett reméli, elégedett vagyok addigi elnöki tevékenységével, miként azt is reméli, ezúttal is számíthat rám. Kevesebb csalódást okoztam neki, mint amennyiben ő részesítette Amerikát, s talán az egész világot. Velem együtt mindenki más sokkal többet várt tőle. Ez azonban mellékes.
Bányai Tamás jegyzetei
2010.09.20. 11:50
A miniszterelnök levele
Amit - bár ez sem lényeges dolog - szembetűnőnek találtam, az a két, ám ne tagadjuk, szabványlevél közötti különbség. Mindkét levél bal felső sarkában fel volt tüntetve a feladó: George W. Bush, President, illetve Orbán Viktor miniszterelnök. Eddig stimmel. Azon az amerikai levélen postabélyegző és címzett is szerepelt, ez utóbbi becses személyem, Thomas Banyay. A magyar miniszterelnök levelén nem láttam postai bélyegzőt, így azt sem tudom, hogy valóban a postás hozta vagy egy lelkes küldönc dobta be a postaládánkba. (El nem hanyagolható különbség. Az Egyesült Államokban ugyanis csak és kizárólag postai, tehát fizetett küldemény kerülhet a mailboxba. Ezzel szemben nálunk naponta egy kötegre való szemetet szedek ki a postaládából, amibe bárki bármiféle hulladékot elhelyezhet. Szórólapoktól kézzel firkált üzenetekig.)
Az Orbán Viktortól kapott levélen a címzett helyén csak ennyi állt: Tisztelt Nyugdíjas.
Emiatt két okból is megbántva érzem magam. Az egyik, hogy csupán egy levél érkezett, holott ketten lakunk ugyanazon a címen, és a feleségem is nyugdíjas. A másik, és ez már komolyabb dolog, hogy nem volt pontosan megnevezett címzett. Ebből támadt is egy kisebb vita köztem és az asszony között. Melyikőnk kapta ezt a levelet? Ő vagy én? Kinek a véleményére kíváncsi a miniszterelnök úr? Az asszonyéra vagy az enyémre? Amennyiben valóban hozzánk küldte ezt a levelet, úgy minden bizonnyal tudta, ezen a címen nyugdíjasok laknak. Így azt is tudnia kellett volna - a cím alapján -, hogy név szerint kik azok. Ezzel elkerülhetett volna egy házastársi vitát.
Mert igaz, hogy négy évtizede boldog házasságban élünk, ez azonban nem zárja ki, hogy bizonyos dolgokban homlok egyenest eltérő véleményünk legyen. Abban is tehát, hogy mint nyugdíjasok, mit várunk az új kormánytól, illetve annak miniszterelnökétől. Zavaró lehet, ha ugyanarra a csatolt kérdőívre mindketten ráírjuk eltérő igényeinket. Márpedig mindkettőnktől távol áll a miniszterelnök tisztánlátását összekuszálni.
Én biztos nem fogom kitölteni, mert engem az is zavar, hogy bár a kérdőíven szerepel egy cím, amire azt vissza kell küldeni, azt azonban már nem tudom, kell-e rá bélyeget ragasztani, vagy a posta továbbítja a megadott címre anélkül is. Félő, hogy bélyeg nélkül elkallódik, s ha netén mégsem, akkor a címzettnek kell kifizetni a kézbesítés díját, én viszont még a miniszterelnököt sem szeretném anyagi romlásba dönteni. Már így is elég sokba kerülhetett neki ez a levél.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarheel.blog.hu/api/trackback/id/tr992309616
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.