Realista filmeken is láttam, néhány olaszországi kirándulásom alkalmával személyesen is tapasztaltam, hogy az olasz férfiak szeretnek a kávézók teraszain üldögélni, futballról vagy napi politikárol diskurálni órák hosszat. Egy-egy bíró által megítélt tizenegyes jogosságán vagy valamelyik párt politikai hatékonyságán még vitatkoznak is. Ami a nőket illeti, tökéletes közöttük az egyetértés. Azok csak főzzenek, mossanak, takarítsanak, törődjenek az aprónéppel, mialatt ők, a teremtés koronái csevegnek egy kicsit a teraszon. Hogy oldalbordáik a ház körüli teendők mellett még egy munkahelyen is dolgoznak? Istenem. A mai világban kevés családot lehet eltartani szóló keresetből.
Egy közelmúltban végzett felmérés szerint napi négy és fél óra házimunkával az olasz nők európai rekordot állítottak fel. Svéd, német, angol vagy francia társaik ennek felét sem fordítják a háztartásra. A felmérés csupán száraz adatokkal szolgál, arra már nem tér ki, mi a valós oka ennek a különbségnek. Feltételezem csak, hogy az eltérés vérmérsékleti differenciának tudható be, bár a cél skandinávoknál és latinoknál is ugyanaz: megőrizni a család összhangját. Az északi férfiak, amikor a hitvestárs – mondjuk – porszívózásra kéri fel őket, a családi béke érdekében – esetleg morogva, hümmögve – eleget tesznek a felszólításnak, így a nőkre kevesebb teher hárul. Nem szabad persze figyelmen kívül hagyni, hogy az olasz férfiaknak is a családi béke lebeg a szemük előtt, amikor bútorfényezés, padlómosás helyett inkább a kávéjukat szürcsölik egy presszóban. Ott, ahol még véletlenül sem lábatlankodhatnak. Ismerik jól a régi közmondást: két dudás nem fér el egy csárdában. Abból csak baj származik, ha egyazon lakásban egyszerre ketten akarják elvégezni ugyanazt a feladatot. Lehetne ugyan munkamegosztás férj és feleség között, ám azt is tudni kell, hogy az elvégzendő munkát nem szabad felaprózni, mert abban az esetben a részletek sehogy sem fognak összeállni tökéletes egésszé. Mindig felfedezhető valami hiányosság, ami ismételten csak vitára szolgáltathat okot.
Milyen igazuk van az olasz férfiaknak!
Civódás, perpatvar kizárva. Amíg az asszonyok otthon tüsténkednek, ők a kávéházban töltik idejüket (folyamatosan aggódva családjukért). Az otthon és a kávéház közötti távolság eleve kizárja a veszekedés lehetőségét. Mire hazaérnek, az asszony hullafáradt, kedve, energiája sincs perlekedni.
Nem is értem, miért ellenezték a taljánok oly sok éven át a házasság felbontását. Ahol szent a családi béke, ott teljesen felesleges a válás.
Nőket különösképpen tisztelő barátom szerint házaspárok között az otthoni tennivalók miatt van a legtöbb nézeteltérés. Éppen ezért – vélekedett - , mivel a férfiak nem szeretik a háztartással járó kötelmeket, úgy volna igazságos, ha a nőket is felmentenék a házimunkák elvégzése alól. Hozzátette még, szíve szerint felfogadna egy cselédet, csakhogy feleségének megkönnyítse a dolgát. Mi tart vissza? szegeztem neki a kérdést, tudván, hogy anyagi helyzetük lehetővé tenné egy cseléd alkalmazását. Csodálkozva nézett rám és megkérdezte: láttál te már férfi cselédet?
