Lassacskán mindenapossá válik, hogy egy-egy repülőgép idő és célállomás előtt landolni kényszerül. Meghibásodás esetén ez nem csupán érthető, hanem szükségszerű is, nehogy katasztrófa legyen a dologból. Csakhogy mostanában nem annyira a hajtómű vagy más egyéb meghibásodása okozza a tervezett út megrövidítését. Mondhatnám, sokkal inkább meghibásodott utasok vagy inkább a túlzásba vitt rémület. Olykor egy részeg, egy túl erőszakosan udvarló férfi vagy egy félreismert alak.
Persze értem én, tízezer méter magasban nem lehet csak úgy kiszállni a gépből azzal, hogy kérem, nekem ebből elegem van, klaufóbiás vagyok és tériszonyom támadt, nagyon sajnálom, inkább gyalog folytatnám az utamat. Ez ugyebár nem így működik. Adott esetben nyilván engem is hatalmába kerítene a félsz, mert nem tagadom, én is ragaszkodom a tyúkszaros életemhez, s ámbár tudom jól, egyszer majd én is összefutok a kaszással, ám ha lehet, ne a felhők között lóbálja felém éles pengéjét.
Mégis...
A minap New Yorkból Bogotába tartó gépmadár azért szállt le időnek előtte a floridai Jacksonville repülőterén, mert valakit tévedésből – ugyan mi másból? – terroristának néztek. A híradás nem tért ki arra, kik látták azt az illetőt olyan félelmetesnek, hogy puszta látványától is rettegni kezdtek az utasok, vagy hogy mire alapozták a feltételezést. És ha már az az alak olyan sandaszemű volt, pofára is nagyon gyanús, akkor miért nem a felszállás előtt vonták kérdőre, hiszen a repülőtéren sem lehetett barátságosabb az ábrázata, miért éppen odafent jutott eszébe valakinek: hohó! álljon meg a menet, szálljon le a gép.
Jacksonville-ben a szerencsétlen férfi – hosszas FBI macetúra után - tisztázta magát, s a többi utassal együtt, persze jónéhány órás késéssel, folytathatta útját Bogota felé. Remélhetőleg barátságosabbá vált utastársak között.
Nemrég, egy és ugyanazon a napon két repülőgép is kényszerleszállást hajtott végre. Az egyik, Hawaii felé tartó gépen, egy feltehetően kanos macsó, talán Viagra hatására, túl hevesen csapta a szelet egy hölgynek. Vihar lett belőle, mert a széplelkű dáma zokon vette az udvarlást. Nem hinném, hogy nemi erőszakra került volna sor, mindamellett megértem a hölgy rémült tiltakozását. Azt már kevésbé, hogy földet érés után a kétségbeesett nőszemély még panaszt sem tett túlbuzgó lovagjára.
A másik gépmadarat, az Airtran repülőtársaság Atlantából San Franciscóba tartó járatát ráadásul két F-16-os vadászgép kísérte, kényszerítette landolásra Colorado Springben. Ez egy részegnek volt köszönhető. A mértéktelenül elfogyasztott ital hatására a pasas randalírozni kezdett nem sokkal a felszállás után, belekötött az élő fába is, gyerekeket heccelt, öregeket gúnyolt, légikísérők munkáját zavarta, fékeveszetten tántorgott az ülések között. Lett is ebből nagy pánik.
Egy hasonló esetnek évekkel ezelőtt én is szemtanúja voltam. A repülőgép akkor nem szakította meg útját, igaz, nehéz is lett volna az óceán felett, de akadt egy talpraesett stewardess, aki pillanatok alatt levette lábáról a garázdálodót. A nyakába borult, néhányszor megpuszilta, ki tudja, milyen csábos szavakat suttogott a fülébe, ám a lényeg, hogy leültette az illuminált férfit, sőt még az ölébe is telepedett és belediktált egy csésze frissen gőzölgő, illatos kávét. Amibe előzőleg némi altatót kevert. Barátunkat még négy óra múltán is alig tudtuk felrázni mély és békés álmából.
Mit mondhatnék? Változik a világ, ma már nincsenek leleményes stewardessek, vannak viszont kíséretre vállalkozó F-16-os vadászgépek.
Hogy ne kelljen félnünk semmitől.
