Hazai hírekkel nekem csak a magyar lapok internetes változatai szolgálnak, amiért hálás is vagyok a modern technológiának. Igaz, hogy a nyomtatott lapokat, folyóiratokat még ma is szívesen venném kézbe, csakhogy mire azok eljutnának hozzám, már csak szakállas híreket olvashatnék ki belőlük. Marad tehát az internet, amit azért is szeretek, mert minden cikkhez frissiben hozzá lehet szólni. Néha ugyan vegyes érzelmekkel, mégis igen gyakran tekintek bele az olvasók bejegyzéseibe is. Nem ritkán többet tudok kiszűrni a hozzáfűzésekből, mint magából a leközölt irásból. Én ugyan nem vagyok az a hozzászóló típus, de nincs is erre szükség, ha esetleges tetszésemet akarom kifejezni. Majd minden cikk alján ugyanis található egy kis ablak felfelé fordított hüvelykujjal és „tetszik” szöveggel. (Angol nyelvű programnál like szerepel, ugyanazt jelenti)
Bányai Tamás jegyzetei
2011.01.31. 09:16
Ami nekem nem tetszik
Ha egyetértek az olvasott közleménnyel, vagy akár csak a témájával, elég erre a kis ablakra kattintani ahhoz, hogy tetszésemet, esetleg egyetértésemet jelezzem.
Mind a mai napig nagyon praktikus eljárásnak tekintettem ezt, hiszen a szerkesztőség nyilván számon tartja az olvasók ilyetén visszajelzéseit, s ez alapján akár szájuk íze szerint is formálhatják az adott médiát. Elfogadhatnánk ezt egy afféle közvéleménykutatásnak is. Mit kedvel a kedves olvasó, elvégre értük van, őket szolgálja a média.
Ezidáig semmi bajom nem volt ezzel a kis „tetszik” ablakocskával, most viszont egyenesen felháborított, noha azzal is tisztában vagyok, hogy az még időnként sem tüntethető el a szerkesztők kénye-kedve szerint. Vagy ott van, vagy nincs.
Ugyanakkor vannak esetek, amikor jobb lenne, ha valamiképpen mellőzni tudnák az egyes cikkek, híradások aljáról.
Egy hete, hogy meghalt egy nagyon közeli ismerősöm. (Nevezhetném akár rokonnak, akár jóbarátnak, de maradjunk az ismerősnél. Ezek a meghatározások úgysem fejezik ki pontosan, hogy halálhíre miként érint.) Ez az ismerős a maga szakmájában komoly elismerést, nevet szerzett magának, azaz többé-kevésbé ismert személyről van szó. Ezért természetes, hogy haláláról a média is tudósított. Ezzel nincs is semmi bajom.
Azzal már inkább, hogy a szűkszavú és kizárólag a lényegre – ez esetben a halálhírre – szorítkozó tudósítás alján is ott szerepel az a bizonyos „tetszik” ablakocska. Rendben, még el is fogadom, ezt nem lehet kiiktatni onnan. Ámde azt már nem tudom méltányolni, hogy vannak emberek, akik még rá is kattintanak, íly módon jelezve, nekik bizony tetszik.
Mi az istennyila? A hír tömörsége, stílusa vagy pedig maga a halálhír? Kétlem, hogy e kedves ismerősömnek bárki a halálát óhajtotta, kívánta volna.
Csakhogy azt is nehéz feltételeznem, csupán figyelmetlenségről van szó. A hírt több internetes portál is közölte, s az egyiknél (nem az egyetlennél) többen is regisztrálták, nekik tetszik az, amit olvastak. Ennyi embernek imponál egy gyászjelentés? Vagy ennyien vannak, akik oda se bagóznak arra, mi van kedvükre és mi nincs?
Hát nekem bizony ez nincs ínyemre. Mondhatnám, egy kissé bizarr, de inkább azt mondom, ízléstelen. És nekem ez egy cseppet sem tetszik.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tarheel.blog.hu/api/trackback/id/tr622627061
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.