Eddig soha nem irigyeltem senkit, sem tudásáért, tehetségéért, sem pedig anyagi javaiért. Tudom ugyanis, hogy minden irigyelt tulajdonság vagy tárgy mögött húzódik valami, ami elkerüli az ácsingózók figyelmét, holott elválaszthatatlan az irigyelt holmitól vagy sajátosságtól. Egy áhítozott BMW esetében a taszító körülmény a szinte megfizethetetlen ár. Mint ahogy szívesen bújnánk egy-egy híres ember bőrébe, de a színfalak mögött végzett munkáját már nem vállalnánk magunkra. Hát ezért nem irigyeltem én ezidáig senkit.
Most azonban engem is elfogott az a bizonyos sárga, én is szeretnék valakinek a helyében lenni. Ez a valaki Ryan Giggs, a Manchester United híres futballistája. Nem a góllövő cipőjét óhajtanám a lábamra húzni, s még csak nem is fifikás cselező képessége az, amit magaménak szeretnék betudni. Szó se róla! Amit irigylek tőle, az egy kitüntetés, pontosabban a vele járó privilégium.
Ryan Giggs-et a walesi Salford város nemrégiben díszpolgárává avatta. Már ez is valami, önmagában is dicsőség, de ami ezzel jár, az már egyenesen fantasztikus. Az elismerés hozadéka a szabad ember cím, aminek birtokában a futballista – tetszése szerint bármikor - kihúzott karddal sétálhat a városban, birkákat terelhet a főutcán, ha kedve tartja. Mi több, ha valami oknál fogva egyszer halálra ítélik, a hóhér kizárólag selyemkötelet tekerhet a nyakára.
Ez utóbbi lehetőségről természetesen lemondok, még aranygolyót se repítsenek a fejembe, hanem az a másik két kedvezmény ugyancsak csábító. Olyannyira, hogy sok mindenre képes lennék, ha szülővárosom, Budapest hasonló kiváltságokkal ruházna fel díszpolgáraként.
Már el is képzeltem, hogy kivont véres karddal grasszálok az Andrássy úton, úgy mint eleink tették, amikor egy kis öldöklésre invitálták a népet. Biztosra veszem, hogy sokan csapódnának mellém, véres hepajra mindig van vállalkozó. Aztán magam elé engedném a tömeget, s terelnék mindenkit, mintha birkák volnának, végig a nagykörúton, hadd lássák a bámészkodók, mire képes egy kiváltságokkal rendelkező díszpolgár. Ha már a város tisztasági állapotán vagy a tömegközlekedés siralmas helyzetén nem képes változtatni, a hajléktalanoknak nem tud szállást biztosítani, az elégedetlenségen enyhíteni. Ezek mellett még sok egyébre is alkalmatlan, de mindez csak másodlagos dolog ahhoz képest, hogy kivont karddal birkanépet terelni kész cirkusz, amivel a plebs óhajának egyik fele máris teljesülne. A másik óhaj teljesítését, nevezetesen a kenyérellátást, a pékmesterekre bízom.
Tudom, lehetnék szerényebb, ha már Ryan Giggs-et irigylem, megelégedhetnék az ő futballtudásával is, csakhogy azzal nem mennék semmire. Egy fecske nem csinál nyarat.
Sajnos be kell látnom látnom, egyik óhajom sem fog teljesülni, így kénytelen vagyok a kardot a huszárokra, a birkákat a pásztorokra hagyni. A díszpolgárságról eleve lemondok, nehogy úgy járjak, mint Sztalin apánk, akitől oly sok év után megvonták a Budapest díszpolgára címet. Pedig mellette kevesen tudtak labdába rúgni. Ráadásul a kivont kardot is tudta használni. A birkák terelgetését már meg sem említem.
