Letaglóztak, akár egy marhát a vágóhídon. De megérdemlem, ha már voltam akkora marha, hogy elhigyjek mindent fényes csillagképemnek. Nincs az a vándor késes-köszörűs, aki helyrehozhatná a hiúságomon esett csorbát. Kellett nekem vakon hinnem! Pedig milyen szépen tudtam áltatni…